Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Veress Endre: Gróf Malvezzi Róbert budai jelentései 142-145

Gróf Malvezzi Róberf budai jelentései* Midőn híre terjedt 1683 őszén, hogy a szorongatott Bécs városát sikerült a török ostroma alól felmenteni, a fásult magyar kedélyeket is némi reménysugár töltötte el, hogy most már Buda felszabadítására is sor kerül. A haza sorsán aggódok reménykedni kezdtek, hogy a bécsi katonai kormány is komolyabban fog végre vele törődni, mint eddig közel másfél század hosszú ideje folyamán. Voltak ugyan kétkedők, akik a császári udvar belső viszonyait, a Haditanács erélytelen voltát s az államkincstár szánalmas ürességét ismerve, most sem igen bíztak a dologban. Ezek kétkedését látszottak igazolni itthon a bécsi diadalt követő szomorú események is, amilyen volt a győzelmes Sobieski János lengyel király megveretése a párkányi csatában. De ez a vereség csak múló fájdalmat okozott, mert közben a király segítségére érkezett I^otharingiai Károly herceg serege s harmadnapra együttesen visszavették Párkány várát. Azt követte három hét múlva Esztergom elfoglalása, aminek az egész vüág újsághírirodalmában általános visszhangja támadt. Most már adva volt magától a dunamenti vidék meghódítása s így amint kitavaszodott s a hadműveletek 1684 június elején megindultak, hamarosan kezünkbe jutott Visegrád s maga Vác ; a hó utolsó napján a lotharingiai herceg pedig már Pest falai alatt táborozott. Ebben a táborban a katonák közt Európának jóformán minden nemzetét képviselve találjuk, hisz a jó zsold s a hadi zsákmányban való osztozkodás reménye nemcsak hivatásos katonát csábított fegyverfogásra, hanem munkanélküli professzionistákat, elszegényedett nemeseket vagy kalandos természetű lézengő embereket is, akik a megindult felszabadító hadjárat folyamán keresethez reméltek jutni s egy részök tényleg vagyont is szerzett és jövőt alapított magának abban a gazdag országban, melyet addig csupán hírből ismert. A hazánkba sereglett idegenek közt különösen sokan voltak olaszok r azért is, mert külföldi katonai szolgálatuk alapján hazájukban könnyebben számíthattak jó elhelyezkedésre s magasabb állásokra. Akik ezek közül a Budavár elleni hadmíveletek során kitűntek, azokat eléggé ismerjük tetteikből, jelentéseikből és műveikből. Legkiválóbb volt köztük a bolognai származású gróf Marsigli Alajos Ferdinánd hadimérnök, kinek 1684—£6 közti értékes jelentéseit Budapest székesfőváros tanácsa megbízásából nekem sikerült összeszednem és kiadnom Buda török-olasz térképével együtt, amely valamennyi létező közt a legkiválóbb, mivel azt Marsigli Budavár visszafoglalása napján (1686 szeptember 2-án) a még égő, üszkös bástyafalak közt járva készíté a török városbíró segítségével és bemondása mellett.

1

)