Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Borbély Andor: Kéziratos ábrázolások Buda visszafoglalásáról 132-141
KÉZIRATOS ÁBRÁZOLÁSOK BUDA VISSZAFOGLALÁSÁRÓL 133 geográfusaink foglalkoztak és a historikusok csak kisegítő anyagként kezelték azt. 5 ) Századunk elején azonban megváltozott a helyzet. Az ábrázolt kútfők jelentőségének felismerése és a képkutatás tudománya fogalomkörének kialakulása, karöltve a történettudomány módszereiben kialakult gyökeres változással, a kettő szerencsés kapcsolatát hozta létre, így az ábrázolt történeti források kutatása az általános történettudomány egyik legfiatalabb részlettudománya lett. Az új irányú történettudomány a rajzolt kútfőt igen fontos történelmi forrásnak ismerte meg. Az általános történettudománynak és a képkutatás tudományának — mint történeti résztudománynak — azonos lett a végcélja : a történelmi múlt lehető legtökéletesebb rekonstrukciója. A történeti képkutatás napirendre került és a múlt rajzolt emlékeinek történelmi tartalma — melynek értékét a mesteri kifejezés csak fokozhatja — hozzájárul a történelmi élet szellemi újjáalakításához. Az új tudományszak megjelölésére Baráth Tibor 6 ) a képkutatás (ikonográfia) és képtörténet (ikonológia) szavakat ajánlja. A magyar történelemre vonatkozó képanyag nálunk igen nagy bőségben fordul elő, különösen pedig a törökkori ábrázolt kútfők csoportja jelentékeny. Történelmi multunk lehető legtökéletesebb rekonstrukciójához tehát ennek az anyagnak kiaknázásával új forrásokat nyerhetünk, feldolgozásával új eredményeket érhetünk el. 7 ) Legtöbb metszet a XVII. században, az 1686-i ostrom alkalmából látott napvilágot. Ez természetes következménye volt annak a nagy érdeklődésnek, amellyel a török uralom alatt levő Budavárnak ismét keresztény kézre való jutását a művelt világ figyelme kísérte. A visszafoglalás idejéből metszeteken kívül kéziratos ábrázolások is maradtak fenn. Ezeknek összegyűjtését és leírását kíséreltük meg a továbbiakban, és ahol lehetett, rámutattunk értékükre. Megbízhatóságukra vonatkozólag szem előtt kell tartanunk, hogy autentikus minden olyan ábrázolás, mely természet után vagy eredeti után készült. 8 ) Bz kétféleképen történhetik: valóban a természet után, azonos időben és helyen, vagy emlékezet után. Mindkét esetben természet után történt az ábrázolás, csakhogy előbb közvetlenül, utóbb közvetve. Az első mód a fontosabb, a megbízhatóbb. Máskor a szerző eredeti, természet után készült forrásra visszavezethető képet rajzol. Bz hitelesebb, mint az egykorú, de sem közvetlenül, sem közvetve nem természet után készült ábrázolás. Ha a rajzoló nem látta ábrázolása tárgyát, de a saját korában történt eseményt ábrázol, akkor munkája autentikusabb, mint a későbbi korban készült ábrázolás. Az egykorú vagy később készült ábrázolások mint az autentikus ábrázolások leszármazottai — azaz másolatai vagy átdolgozásai — szintén igen fontosak, amennyiben kerülő úton hozzásegítenek az autentikus ábrázolások megállapításaihoz. Különösen fontosak abban az esetben, ha az eredeti ábrázolás az idők folyamán elveszett. legautentikusabb tehát a közvetlenül vagy közvetve természet után készült ábrázolás. Leírás is lehet ábrázolás forrása, természetesen itt már a rajzoló egyéni felfogása és fantáziája is közreműködik. A legalsóbb fokot képviselik a pusztán hallomás után készült és az olyan ábrázolások, amelyek a valósággal semmiféle összefüggésben nem állanak.
