Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánfi Florio: Buda és Pest erődítményei 1686-ban 102-131
114 BANFI FI,ORIO oldalán, mely felől a vár leginkább volt kitéve ellenséges ostromnak ; s ahogy ez oldalt Mátyás megerősítette, az tökéletesen megfelelt a XV. századvégi hadiépítészet követelményeinek. Ez oldal erődítményeinek korszerűsége mindenekelőtt a legújabb vívmány, vagyis az oldalazó védművek alkalmazásában nyilvánul meg, melyek — legalább ezen az oldalon — képessé tették a várat az eddig lehetséges horizontális lövéseken kívül még longitudinális, illetve laterális lövések eszközlésére is. Ehhez képest az emelt fal iránya egyenesre lőn szabva, amiben persze közrejátszott a várhegy ez oldalának a keletinél mindenesetre szabályszerűbb alakulása. E falat négy kötőgát, három oldalazó védmű és az északi sarok védművei alkották. A kastélytól a Fehérvári-kapuig terjedő szakaszt nemcsak a kastély nagy zwingere oldalazhatta, hanem az említett kapu déli oldalán emelt nagy rondella is, mely azonban ábránkon szemlélhető formáját már a török uralom alatt nyerte. A másik szakaszon három kötőgát egy-egy félrondellával lőn megszakítva, melyek a Fehérvári-kapu rondellájával és az északi sarok védműveivel szükségszerűen oldalazhatták az illető kötőgátakat. Mind a kötőgátak, mind a rondellák földtöltéssel voltak ellátva, ami »piattaforma«-ként ütegek elhelyezésére szolgált. Figyelemreméltó azonban, hogy a kötőgátak, a földtöltés ellenére is, miként a kastély zwingerei, architektúrájukban a már elavult gót izlést követték, vagyis támpillérekkel voltak ellátva, nem pedig »scarpa«-val képezve, mely követelmény csupán a rondellák burkolatának képzésében nyert alkalmazást. A nyugati oldalánál lényegesen gyengébb megerősítést nyert Mátyás királytól a Felső-város északi oldala, mert itt a természet is közreműködött a védelemben. Ennek az oldalnak, hol az esztergomi kapu nyílott, erődítmény-szerkezetét azonban nem tudták megfejteni az eddigi kutatók. Károlyi ugyan, Grimani 1686-i jelentése 43 ) alapján már észrevette, hogy ez oldalról — a térképektől eltérően nem kettő, hanem — három fallal volt kerítve a vár, de azt tartotta, hogy a harmadik fal csupán egy szakasz volt, az északnyugati saroktól a kapuig terjedőleg. Ezzel szemben a tény az, hogy a harmadik, azaz legbelsőbb fal eredetileg egyedül képezte a Felső-város Mátyástól emeltetett védövének északi kerítését, mint azt az 1686-ról író Chiarello, 44 ) továbbá a tőle, valamint a Coronellotól 45 ) közölt, eddig figyelemre nem méltatott alaprajzok bizonyítják. E grafikai forrásoktól támogatott Chiarello szerint a Felsővárosnak e legfelsőbb, vagyis Mátyástól emelt kerítése »egy földtöltés nélküli fal volt, öt, négyszögű, egymástól szabályos távolságra elosztott toronnyal ellátva«. 46 ) Megjegyzendő, hogy az imént hivatkozott alaprajzok hat védművei ábrázolják e falat, melyek közül egy kerek, három négyszögű toronynak, kettő pedig félrondellának látszik. E rajzok alapján habozás nélkül állíthatjuk, hogy Marsiglinak kisebb rajzai 47 ) azt a Mátyásféle eredeti falat ábrázolják, melyet az 1686-i ostrom után felvett nagy térképe érthető okokból mellőz. Salamon szerint, akinek volt némi fogalma e legrégibb falról, maradványaiban a Nándor-utca északi oldalán levő két házban látszott. Ugyanis — mint 1885-ben írta 48 ) —»azon házak egyikének a város felé nyíló kapuján, s egy szobáján át az udvarra jutunk«, hol »látjuk, hogy egy régi falon túl, melyen első emeletül faépület áll, egy másik udvar van, s csak a második udvar szélső épülete az, melyet a sétány
