Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánfi Florio: Buda és Pest erődítményei 1686-ban 102-131
BUDA ÉS PEST ERŐDÍTMÉNYEI 1686-BAN 115 felől régi védvonalnak tartottunk. A valódi legrégibb vonal az a belső, melyen a faépület áll. A masszív fal előtt árok volt, melyet újabb időben töltöttek fel. A mai várfal párkányától a külső házsorig mintegy 8—9 öl, s ezen külső házsortól a legrégibb falig körülbelül ugyanannyi. Ennek megfelelőleg, úgy látszik, beljebb volt a régi Szombati- (értsd : Esztergomi-) kapu is, mint a mai Bécsi-, s tán nem is azon a helyen. Mikor a mai államnyomdához az új építkezések folytak, — a 60-as évek végén, —• a mai második udvar közepén találtak a régi erődítés, s hihetőleg épen a régi kapu nyomára.« Arany-értékű Salamon e megállapítása, melyet Chiarello és a hivatkozott grafikai bizonyítékok teljes mértékben igazolnak. Ez az eredeti fal tehát még az 1686-i ostromkor is fennállott, s csak azután romboltatta le a várparancsnokság ; ezért nincs jelezve sem a »Plan de la ville et chateau de Bude«, sem Marsigli nagy térképén, sem pedig a vár visszavétele után felvételezett többi alaprajzon. Kétségkívül a Felső-város e Mátyás-korabeli védövének keletkezésekor vették eredetöket ama földalatti helyiségek, melyekről Cselebi a következőkép tudósít : »Minden faltoronynak a föld mélyében levő alapja szikla felett van, s az alapok alja üres, hogy ostrom idején aknával ne lehessen hozzájuk férni.« 49 ) A vár északi oldalának e harmadik fala előtt elhúzódó s a 22. képen világosan szemlélhető kettős fal a Felső-város erődítményei alakulásának már egy újabb szakaszát jelzi, párhuzamosan a kastély negyedik fejlődési szakával. E fejlődés megértéséhez vegyük szemügyre mindenekelőtt a vár északkeleti sarkán álló védmûvet, mely a hadiépítészet történetében korszakos jelentőségű ú. n. »modern-rendszer« főrekvizituma, s mint ilyen, az egyetlen »bástya« a budai várban. A XV. század végén kitalált rondellák ugyanis a gyakorlatban csakhamar alkalmatlanná váltak a várvédelem legfontosabb funkciójának, az »oldalazás«-nak eszközlésére, mert a tetejükre helyezett ütegek még az illető kötőgátakat sem tudták egész terjedelmükben oldalazni, a szomszédos rondellák kerek »arcát« pedig teljesen védtelenül hagyták. E hibákat teljesen kiküszöböli a bástya, melynek első példányát 1527-ben Michèle Leoni építette Verona védövén. Az oldalazó védműveknek e modern alkotmánya ugyanis a bástyát ötszögű formában oldalakkal és homlokokkal képezte, úgyhogy ütegeket nemcsak a tetejére, hanem az oldalakba emeletszerűen épített kazamattákba is helyezhettek. Az ily módon elhelyezett ütegek aztán nemcsak az illető kötőgátakat, hanem a szomszédos bástyák homlokait is teljes mértékben tudták oldalazni. E lelemény következtében, a bástyák hatóerejének felfokozása céljából ettől kezdve a várakat is sokszög formájában építették, úgyhogy a bástyák a sokszög sarkain foglaltak helyet. Károlyi, aki a bástyás rendszer feltalálóinak a.törököket tartotta, 50 ) azt gondolta, hogy Budán is ők építették a bástyát, mégpedig az egész vár tervszerű újjáalakítását célzó próbaépítményként, lévén e legmodernebb védmű oda építve, »ahol legkevésbbé volt rá szükség, ahol támadástól éppen nem lehetett tartani.« A bástyás-rendszer kitalálása azonban nem a török, hanem az olasz géniuszt illeti, mint ahogy a budai bástya építője sem török, hanem olasz volt, 51 ) jelesül az a Domenico da Bologna mester, aki egyidejűleg 1534 és 1540 között — mint láttuk — Zápolya János rendeletére a kastélyt is új véd9*
