Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Bánfi Florio: Buda és Pest erődítményei 1686-ban 102-131

BUDA ÉS PEST ERŐDÍTMÉNYEI 1686-BAN 111 terülő zwinger mindkét szakaszának, valamint a dunaparti quadratusnak falkoronája az újabb fejlődésnek megfelelően már csipkézett mellvéddel rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy ezek már földtöltéssel bélelt s ütegek elhelyezésére alkalmas falak, mindazonáltal még mindig perpendikolárisan vannak építve, támpillérekkel. A várkastély déli oldalának megerősítését Giovio

34

) és Istvánfi

35

) eddig figyelemre nem méltatott adatai alapján Zápolya János királynak kell tulaj donitanunk, aki 1534 és 1540 között Domenico da Bologna

36

) jeles hadimérnök közreműködésével érdemlegesen restauráltatta Budavárát. A fejlődés ezen negyedik szakában kell elhelyeznünk a történeti és grafikai források alapján a várkastély déli oldalán lévő ama védművek keletkezését, melyeket a »Plan de la ville et chateau de Bude« című alaprajzból levont 25. képünk szemléltet. Igazat mondva történelmi forrásaink itt csak egy rondella építéséről szólnak, de a grafikai források ez oldal védműveinek oly összefüggő egységéről tanúskodnak, hogy legalább is addig, míg újabb adatok elő nem kerülnek, a déli erődök egész komplexumának keletkezését ezen negyedik építészeti korszakba kell helyeznünk. Ez erőd-komplexum leglényegesebb elemét ama barbacánszerűen előretolt védmü képezi (d), melyet forrásaink — bizonyára a bolognai építőmester miatt — olasz-rondellának (»Baluardo d'Italia«) neveznek.

37

) Maga a rondella földteli építmény volt, kb. 40 m átmérővel, háromnegyed körben, s hozzávetőleg 80 méternyire volt kitolva a kastély védövétől, mellyel a torkába vágott két keskeny folyosó eszközölte a közlekedést ; e folyosók egyike a nyugati nagy zwingerbe vezetett, míg a másik a kastély keleti oldalán húzódó zwingerekbe. A rondella külső fala kb. középmagasságig lejtszerűen, rézsútosan (»scarpata«) volt építve, úgyhogy e burkolat (»scarpa«) tetején, a rondella felső része körül egy kb. 6—7 méter széles kör járda (»cammino di ronda«) gyürűzŐdött önálló mellvéddel. A rondella keleti oldalán egy kettős boltú kaputorony, az ú. n. Olasz-torony (»Torre di Italia«) emelkedett, kétségkívül az a Zsigmond-korabeli Kelenföldi-kaputorony, melyen jelenleg a »Parasztház«nak nevezett kerti lak áll. B tornyon keresztül a rondellából egyfelől az említett kör járdára, másfelől egy újabb védműre lehetett jutni. Kz egy 10—12 m széles zwinger volt, mely délkelet felől védte a kastélyt, s a közlekedést eszközölte a Duna partján emelt Vízi-rondellával. A jelzett zwingerből ugyanis hatalmas — részben ma is meglévő — falak vezettek le párhuzamosan a folyam partjához, hol ama félkör-alapidomú rondellában végződtek. A déli oldal ezen erődítményeit még egy külső száraz árok is védte 17—-18, sőt az olasz-rondella körül 25—26 m szélességben, s ezen keresztül a zwingertől egy híd vezetett. Érdekes, hogy a török e fel nem vonható híd biztosítására egy széles és ostromkarókkal vértezett földsáncot emelt, mely oly célszerűen volt képezve, hogy azt Cormaillon francia tiszt 1686-ban rivellin-nek nézte.

38

) Domenico da Bologna mestertől emelt védművekkel a kastély erődítményei teljessé váltak, s velük a kastély elnyerte ama végleges formát, melyet az 1552-ben közzétett Münster-féle Cosmographia-ban levő látkép szemléltet. E kép nyugat felől mutatja a budai várkastélyt, s így igen becses módon egészíti ki a Schedel-féle látképet, melyhez hasonlóan fel-