Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánfi Florio: Buda és Pest erődítményei 1686-ban 102-131
112 BANFI FI^ORIO tünteti mindazon különbségeket, melyeket a Zsigmond- és Mátyás-korabeli építkezések architektúrájában megkülönböztettünk volt. Azonfelül egész teljességében szemlélteti a déli oldal védműveit, az árok kivételével, mely -— úgy látszik — már a török uralomnak köszönte létét. Még teljesebb mértékben bontakoznak ki a várkastély formái a badeni levéltárnak egy 1684-ben felvett tus-rajzán, mely nyugati és keleti oldaláról ad, ha kissé bizonytalan vonalú, de mindenesetre hiteles látképeket. 39 ) Végezvén a várkastély erődítményeinek szemléjével, gyerünk a Felsővárosba. E várszakasz erődítményeinek építtetését, mint említettem, szintén Zsigmondnak tulajdonítják, nem csupán Bonfini félreértett tanúsága, hanem a Budai-törvénykönyv némely adata alapján is. A törvénykönyv vonatkozó adatainak olyan magyarázata azonban, mely a téves tétel támogatását szolgálná, ellentétben áll a hadiépítészet történetével és e tudomány tanításaival. Mindenekelőtt lássuk, mit mond idevonatkozólag a Budai-törvénykönyv. Számbavehetjük itt a következő szakaszcímeket : »A Szombati vásárkapu és torony őrzése«, »A Szent János-utca kapujának és tornyának védelme«, »A Zsidó-utca kapujának és tornyának védelme.« Ez adatokra támaszkodva Salamon »bízvást« következtette, hogy Zsigmond idejében »az egész vár minden hézag nélkül minden felől védve volt«, mégpedig »falakkal és tornyokkal«, sőt »pilléres és bástyás fallal«, 40 ) mely tétel a közvélemény általános meggyőződésévé vált. Ami már most a Budai-törvénykönyv idézett szakasz-címeinek helyes értelmét illeti, mindenesetre meg kell engednünk, hogy a kapuk megléte Zsigmond korában tényleg a Felső-város zárt voltát igazolja, .ami azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a város zárt voltát ama »pilléres, tornyos és bástyás« védöv alkotta volna, mely vizsgálódásaink tárgyát képezi. Mi tehát a Budai-törvénykönyv szakasz-címeinek igazi értelme, s hogyan kell értenünk a Felső-város zárt voltát? E kérdésre a feleletet csakis a hadiépítészettan igénybevételével adhatjuk meg. A puskapor feltalálása és a tüzérség szervezése előtt a középkor folyamán különösen Itálián kívül kevéssé tartották indokoltnak a városoknak falakkal való körülvételét, ami pl. Magyarországon csak a XV. század közepe táján jött gyakorlatba, de itt is inkább csak a németek-lakta Szepességben és Erdélyben. Annál inkább örvendtek gyakorlatnak a különféle típusú »házerődök« (casa-f orte), toronnyal és tűzfallal. Ilyeket szoktak volt építeni a városok kerületére is, vagy szorosan egymás mellé, vagy egymástól kisebb távolságra, melyet rendszerint palánkkal töltöttek ki. A város-építésnek ezt a módját űzték minden bizonnyal a budaiak, úgyhogy IV. Béla óta Zsigmond idejéig szükségkép létrejött a Felső-város zárt egysége a hegy kerületére egymás mellé épített házaknak a várost körülvevő gyűrűvé való kapcsolódása által. E házgyűrűn — a Budaitörvénykönyv szerint — Zsigmond idejében már három kapuja nyílott a Felső-városnak : a nyugati oldalon a Zsidó-kapu, az északin a Szombatikapu, a keletin a Szent János-kapu. A kastély a Felső-várossal a mai Dísztér irányában egy negyedik kapun közlekedett. A hadiépítészettan szemopntjából figyelve a Felső-város alakulását, nemcsak a történelmi forrásoknak találjuk meg teljes értelmét, hanem bizonyos grafikai források
