Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánfi Florio: Buda és Pest erődítményei 1686-ban 102-131
108 BANFI FI.ORIO eredetű, de nyilvánvalóan egy Zsigmond-korabeli kép másolata, melyet talán épp a Zsigmond építkezéseit leíró Bertrande de Brocquière készített volt. E feltételezett kép szolgált alapul Houfnagel 1617-ben készült metszetének is, 27 ) mely azonban már feltünteti a közben keletkezett védművek némelyikét. E két metszet kelet felől mutatja Zsigmond várkastélyát, de a védövet csak durványszerűen ábrázolja. Feltűnő, hogy a kastélyból két párhuzamos, egymástól igen keskeny távolságra vonuló fal száll a Duna partjára ; mindazonáltal ez indicium alapján nem lehet teljes bizonysággal Zsigmondnak tulajdonítani a várkastély dunaparti erődéinek keletkezését. 28 ) A várkastély építészeti fejlődésének harmadik szakaszát Mátyás király uralkodása jelzi, akinek szerepe Budavára kialakulásában sokkal jelentősebb, mint ahogy azt az eddigi kutatók kontemplálták, mert túlnyomó részben őt illetik azok az építkezések, melyeket eddig tévesen Zsigmondnak tulajdonítottak. Bonfini ugyan Mátyásnak csak civil építkezéseiről tanúskodik, de a hadiépítészet fejlődésének ismeretében habozás nélkül neki kell tulajdonítanunk mindazon védműveket, melyek a Veliustól meghatározott »belső várkastélyt« körülveszik. Ez állításunk nemcsak a szóban levő alaprajzban és egyéb grafikai forrásban nyer igazolást, hanem azon tényben is, hogy az 1467-ben Budán működött Aristotele Fioravanti bolognai hadimérnök kiérdemelte magának az »architetto del castello di Buda« büszke címét. 29 ) Időközben ugyanis a harci eszközök rohamos fejlődése folytán a Zsigmond-emelte védöv elvesztette védképességét, mert hovatovább alkalmatlannak bizonyult mind az egyre nehezebbé váló ostrom-ágyúk ellenállására, mind pedig azok elhelyezésére. Ez a veszély teljes általánosságban jelentkezett a XV. század második felének folyamán a hadiépítészet egész terén, mely annak kiküszöbölése céljából egy új falszerkezetet produkált, mely alkalmasnak bizonyult a nehéz ütegek felvételére. E szerkezet lényeges elemeit egyfelől a fal mögé kumulált földtöltés (olaszul »piattaforma«, németül »zwinger«), másfelől a falak külső részén képzett félkörszerű kiugrások (»baluardo«, »rondella«) képezték ; e védművekre helyezett ütegek nemcsak a vár alatt elterülő mezőséget pásztázhatták, de képesek voltak oldalazni magukat a várfalakat is. Ezen cél elérése végett Mátyás király a meglévő védöv köré ilyen földtöltéssel, »zwingerekkel« ellátott falakat húzott, melyeket ugyancsak a »Plan de la ville et chateau de Bude« c. térképről levont 24. képen szemléltetünk. E szerint Mátyás mindenekelőtt észak felé meghosszabbította Zsigmondnak (ábránkon szaggatott vonalakkal jelölt) védövét, s az így keletkezett III. udvart új épületekkel töltötte meg, többek közt azzal, melyet az eddigi kutatók Zsigmond »újpalotájának« tartottak. 30 ) Ez udvar északi oldalát képező fal nyugati végébe volt vágva a kétfelől egy-egy toronnyal megerősített kapu, melyben felvonóhíd működött, a fal előtt elterülő árkon keresztül. Ez az árok, melynek helyén ma a királyi palota új szárnya terül el, Velius szerint a XVI. század elején 30 láb széles s igen mély volt ; de a török valószínűleg kiszélesbítette, mert alaprajzunk mérete szerint valami 22—24 méternyi. Ezenkívül Mátyás ama fekvésbeli hátrány kiküszöbölése céljából, mely a Felső-város és a várkastély között fennállott az utóbbi rovására, még egy IV. udvar létesítése által igyekezett a
