Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Bánfi Florio: Buda és Pest erődítményei 1686-ban 102-131

BUDA ÉS PEST ERŐDÍTMÉNYEI 1686-BAN 107 követelményeihez képest — »várkastély«-lyá formálta. Zsigmond építkezéseiről szóló történelmi források

21

) helyes értelmét ábránk határozza meg, melyen a balra dűlő rézsútos vonalakkal satirozott részek jelölik a várpalota megnagyobbítását szolgáló építkezéseket. Ez építkezések észak felé bővítették érdemlegesen a várpalotát, mindenekelőtt az ú. n. »újpalota« létrehozásával, mely a téglalap-idomú hatalmas nyugati épületszárnyban (M

s N) ismerszik fel.

22

) A mögötte épített gótikus kápolna (0) s ennek két oldalához csatlakozó épületek alkották a keleti szárnyat, mely a nyugatival egy tágas udvart (P) alkotott,

23

) szökőkúttal és oszlopos csarnokkal (Q). Az új palota északi homloka előtt épült fel az ú. n. »Csonkatorony« (R). a mellette levő őrházzal (S). Az ily módon megnagyobbított várpalotának a Duna felől felvett látképét a XVI. századi Siebmachernek egy metszetén szemlélhetjük,

24

) mely kétségtelenül egy régebbi, Zsigmondkorabeli metszet hű másolata. K képen jól megfigyelhetők az Árpád-kori várpalota és a Zsigmondtól emeltetett épületek részletei, azonfelül kivehető rajta a megnagyobbított várpalota északi frontját záró s kaputoronnyal ellátott épület-szárny, mely alaprajzunk felvétele idejében már elpusztult volt, holott korábbi meglétét más grafikai források szintén igazolják. Egyébként igen tanulságos e kép a várpalota architektúrájának szempontjából, mert világosan tükrözi a hadiépítészet gót stílusának fentebb leírt sajátságait a cilinder-tornyokkal és támpillérekkel ellátott perpendikoláris falak kitűnő ábrázolása által. E képre még visszatérünk a Felső-város erődítményeinek tárgyalásánál. A császár-király azonban nem elégedhetett meg a várpalota kibővítésével, mert ennek hathatósabb védelme céljából számolnia kellett a harci technika rohamos fejlődésével, mely a tüzérségnek a hadászatba való beállítása által a hadiépítészet terén is új követelményekkel lépett fel. A tüzérség alkalmazása, melynek következtében az ostrom és a védelem a vertikális lövés elvéről a horizontális lövés elvére tért át, új védművek építését szükségelte, nem csupán a törékenyebb paloták megvédése, de maguknak az ágyúknak elhelyezése céljából is. így váltak szükségessé a paloták biztosítására épített »védövek«, melyeknek az általuk bezárt palotákkal való együttese egy új hadiépítészeti típust, az ú. n. »várkastélyt« alkotta. E követelményhez Zsigmond is alkalmazkodott, ki forrásaink szerint a várpalotát egy védövvel vétette körül, miáltal a királyi lak eddigi várpalota-jellegéből »várkastély«-lyá fejlődött át. Ez a védöv, mint ábránkon látható, négy oldalról fogta körül a várpalotát,

25

) s azon kor igényeinek megfelelően perpendikolárisan volt építve, s mint ilyen a szükséges távolságokban támpillérekkel ellátva. Az ágyúk a védöv tetején körülfutó ablakos mellvéddel ellátott és fedett »gyilok-járdán« voltak elhelyezve, melynek létezését forrásaink csakugyan megerősítik. A várkastély kapuja a védöv északi frontján nyílott, a Csonka-torony védelme alatt, s felvonóhíddal volt ellátva, mint ezt Velius elbeszélése igazolja. Ezenkívül a védöv déli oldalán, a palota »Kelenföldi-kapu«-jának megfelelően is kellett lennie egy torony-kapunak, melyre a ma is meglévő maradványokból következtethetünk. Az ily módon keletkezett várkastélynak érdekes ábrázolását látjuk egy francia eredetű metszeten, mely a római »Istituto storico e di cultüra deli'

Arma del Genio« tulajdona.

2

*!) E metszet ugyan XVII. századi