Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánfi Florio: Buda és Pest erődítményei 1686-ban 102-131
106 BANFI FIvORIO Ez a királyi lak persze nem azonos az Anonymustól említett »Budaváráéval, 13 ) mert az ő korában Budának még Ó-Budát nevezték, mely ezt a nevet csak a jelenlegi Buda alapítása után vette fel. Ez pedig IV. Bélától datálódik, akitől maga a kir. lak is eredetét nyerte. Az ő építkezése volt az 1241 után keletkezett »castrum novi montis Pestiensis«, melyről maga IV. Béla írja 1255-ben, hogy »inter alia castra, defensione regni congrua, in monte Pestiensi castrum quoddam extrui fecimus«. 14 ) Ezt a »castrum«-ot utódai székhelyül választották, Zsigmond pedig kibővítve azt ama formába hozta, melyen ábránkon látjuk. Már most szem előtt tartva a hadiépítészet fejlődését és Zsigmond építkezéseire vonatkozó történeti adatokat, ez ábra alapján pontosan megállapíthatjuk IV. Béla »castrum«-ának formáját, melyet a jobbra dülő rézsútos vonalakkal bevonalkázott részek határoznak meg. Az ily módon megjelölt épület-komplexum csakugyan egy kompakt, s a XIII. század hadiépítészetének tökéletesen megfelelő »várpalota« típusát nyújtja, melyet jogosan tekinthetünk a királyi lak első megjelenési formájának. Fejlődése ezen első stádiumában a kir. lak, ismétlem, a »várpalota« tökéletes típusát mutatja, a hadiépítészet korabeli követelményeinek megfelelően. Azidétt a várpaloták is az ostromlók elhárítására a vertikális lövés elvén alapuló védelem célszerűsége szerint épültek, s ehhez képest erősségük külső falaik sajátszerű kiképzésében határozódott. E falszerkezet elemei : a) magas tűzfalak, b) támpillérekkel oldalazva és c) mellvéddel ellátott párkányzattal koronázva, mely jellemvonások kétségkívül IV. Béla várpalotájának is korszerű jelleget kölcsönöztek. Az ilyen paloták végső menedékét egy erősebben épített nagy torony (ú. n. »mastio«) képezte, melynek szerepét IV. Béla várpalotájában az »István-torony« (A) játszotta 15 ); erről egy német tiszt az 1686-i ostrom alkalmából azt írta, miszerint »rendkívüli ereje annyira nagy, hogy nem sikerült a bombázással ledönteni«, s »falai oly szilárdak, minők többé sohasem épülnek . . .« 16 ) E torony körül sorakoztak a várpalota egyéb részei, mégpedig nyugat felé sarkán egy hengertoronnyal erősített épület, a tárnokház (B ), míg dél és kelet felől két más építmény (C, D) állott mellette, 17 ) melyek közül az utóbbinak északkeleti sarkán egy hengeres torony felelt meg a hasonlóan képzett délnyugati saroknak. A várpalota homlokzata nyugat felé nézett, mely oldalon az oszlopos folyosóval (F) bezárt udvar (G) terjeszkedett, közepén szökőkúttal. Ez udvar megett húzódott az István-toronnyal és a tárnokházzal kapcsolódó nyugati épületszárny (H), mely a vele párhuzamos keleti épületszárnnyal (K) egy belső udvart (E) zárt be. Egy kisebb épületszakasz (L), 18 ) mely észak felől kapcsolódott a keleti szárnyhoz, egészítette ki a palotát ; ez valószínűleg kápolna volt, mint azt apszis-szerűén képzett keleti oldala mutatja. A palota főbejárata nyugat felé volt a csarnokos udvaron keresztül. Ez udvarból a tárnokház alatt kettős boltívű folyosó vezetett az István-torony alá. 19 ) Egy másik kapu északon volt, s ez a belső udvarba vezetett. Megjegyezzük még, hogy egy 1302-ben kelt oklevél a várpalotának egy ú. n. »Kelenföldi«-kapuját említi. 20 ) A királyi lak építészeti fejlődésének második szakába Zsigmond uralkodása (1387—1437) alatt lépett, aki a várpalotát egyrészt császári igényeinek megfelelően kibővítette, másrészt a fejlődő hadiépítészet
