Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza 59-86

60 GÁRDONYI ALBERT démia vállalkozott. Ámbár Rupp munkája a középkori források olyan tömegén épült fel, hogy azt felülmúlni ma is alig lehetséges, még sem tudott tartós eredményeket felmutatni, mert Schier téves megállapításait helyesekként fogadta el s ezeken építette fel további következtetéseit. Átvette Schier megállapításait a ferencrendiek Szent János egyházát, a Mária Magdolna-templomot és a Szent György-kápolnát illetőleg, az okleveles adatokkal nem igazolható Keresztelő Szent János egyház helyére pedig Boldogasszony kisebb egyházát helyezte, amely utóbbi a Schiertől átvett hibás megállapításokkal egyenrangú tévedés. Hogy mekkora zavart teremtett Rupp a budai középkori hely rajz terén, azt legjobban a munkájához csatolt térrajzból láthatjuk, mely két Szent János-utcát és két Szombathelyet tüntet fel a budai vár területén, ami már önmagában elegendő ahhoz, hogy helyrajzi megállapításainak helyessége iránt kételyeket támasszon. A kételyeknek kevéssel utóbb Rómer Flóris adott kifejezést »Adalék a budai várnak a török foglalás előtti helyszinleléséhez« című tanulmányában (Archaeológiai Közlemények 1877. évf.), mely Meldemann 1541. évi metszete alapján elsőnek állapította meg helyesen a középkori budai egyházak fekvését. Bővebben fejtette ki az előadottakat Némethy Iyajos »Buda várának régi helyrajza« című tanulmányában (Archaeológiai Értesítő 1885. évf.), mely a középkori Szent György-térnek a mai Dísz-térrel való azonosságát is megállapította. Salamon Ferenc lett volna hivatva Buda középkori helyrajzának egykori kútfők alapján való újabb megállapítására, mert mikor az 1876. december 27-én tartott közgyűlés 840. számú határozata alapján megbízást kapott Buda, Pest és Óbuda történetének a megírására, egyben a vonatkozó okleveles emlékek összegyűjtése és kiadása is kötelességévé tétetett s ebből a kútfőanyagból a középkori helyrajzot könnyen meg lehetett volna szerkeszteni. Salamon Ferenc azonban sem a kútfőanyag összegyűjtésére éskiadására vonatkozó megbízásnak nem tett eleget, sem Buda középkori helyrajzát nem szerkesztette meg, mert munkája harmadik kötetében »Középkori házak« cím alatt sok idevágó adatot hordott ugyan össze, de a helytörténeti vonatkozások feldolgozását figyelmen kívül hagyta. A középkori kútfők összegyűjtésének és kiadásának elmaradása helytörténeti szempontból nagy veszteséget jelentett, mert ennek hiányában csupán hosszadalmas levéltári kutatások után lehetett budai helytörténeti problémák megoldására vállalkozni. Miután Csánki Dezső több évtizedes munkával tekintélyes középkori kútfőanyagot gyűjtött össze s e gyűjteménybe alkalmam nyílott betekinteni : megkísérlem az eddigi helytörténeti eredmények felülvizsgálatát, Schierhez és Rupphoz hasonlóan az egyházakkal kezdve a munkát. A budavári plébániatemplom — mai Mátyás-templom —- legrégibb írott emléke IV. Béla király 1255. július 25-én kelt oklevele, mellyel a margitszigeti apácakolostor ellátására (ne temporale eisdem virginibus deesset subsidium) rendelte többek között az épülőfélben levő budavári plébániatemplom kegyúri jogát, (ius patronatus, quod in ecclesia Sancte Marie in ipso castro construenda nobis utpote verő patrono competebat),, amiből arra kell következtetni, hogy a templomépítés semmiképen sem vihető vissza régibb időkre, Nem vihető vissza már azért sem, mert ugyan-