Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza 59-86

Buda középkori helyrajza. Buda középkori hely rajzával először Schier Xistus ágostonrendi szerzetes kísérletezett »Buda sacra sub priscis regibus« című munkájában, mely a szerző halála után jelent meg Bécsben 1774-ben, tehát nem tekinthető befejezett munkának. Schier tulajdonképeni célja a budai középkori egyházak ismertetése volt, de ezzel kapcsolatosan helyrajzi megállapításokat is végzett, melyek a későbbi azonos tárgyú munkákba is átmentek. Helyrajzi megállapításaihoz Fontana 1686-ban készült budai térrajzát vette alapul, amely térrajz a mai helyőrségi templomot a ferencrendiek templomaként jelölte meg, amint a török hódoltság tartama alatt valósággal a ferencrendiek látták el ebben a templomban az isteni szolgálatot. (Némethy Lajos : Buda várának régi helyrajza-Archaeológiai Értesítő 1885. évf.) Ezzel szemben Schier a ferencrendiek középkori Szent János-egyházát helyezte ide, ami további téves következtetésekre adott alkalmat. Knnek következtében jutott ugyanis nála a középkori Mária Magdolna-templom a mai Dísz-térre, a középkori Szent György-templom pedig a mai Szent György-térre. Schier Xistus után sokáig nem volt, aki Buda középkori helyrajzának figyelmet szentelt volna s Haeufler József az első, kinek 1854-ben megjelent »Buda-Pest, historisch-topographische Skizze von Ofen und Pest« című művében találunk egy rövid szakaszt, mely források megjelölése nélkül vázolta Buda XIII.—

XVI. századi helyrajzát. Ebben a rövid vázlatban, mely egyházi vonatkozású adatait kétségkívül Schier munkájából vette át, találunk először középkori utcákra és házakra vonatkozó helyrajzi megállapításokat, melyek szerint a középkori Szent Pálutca a mai Országház-utcával, a középkori Ötvös-utca a mai Fortunautcával volt azonos, Szapolyai János háza a mai helyőrségi templom mellett, a Garai-ház pedig a Vörös Sünről elnevezett ház helyén állott. Buda középkori helyrajzának egykori források alapján való megállapítását Rupp Jakab kísérelte meg elsőnek 1868-ban kiadott »Budapest helyrajzi története« című művében, mely még ma is egyedülálló e téren. Rupp munkája azon alkalomból készült, hogy Arányi Lajos a magyar orvosok és természetvizsgálók 1863. évi pesti vándorgyűlésén azt indítványozta, hogy a főváros nevezetesebb épületei emléktáblákkal jelöltessenek meg s ez indítvány megvalósítására a magyar tudományos aka-