Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Révhelyi Elemér: Kelenföld (Tabán) helye és neve 34-58

KEEENFÖIJ) (TABÁN) HEIyYE ÉS NEVE 35 körzetének alapkövét. Az egyik a mai Óbuda Aquincummal, a másik pedig a mai Tabánnak nevezett városrész volt. Valamikor e területek a maguk külön történetüket élték, de a terjeszkedéssel járó gyakori érintkezés mind közelebb hozta őket egymáshoz, a sorsközösségbe. Mindkét városrészről a legújabb kutatás megállapította, hogy őslakói illyr-pannon népek voltak, akikre még a Krisztus e. I. században egy La-Tène kultúrát hordozó nép, az eraviscok nehezedtek rá.

1

) Ezekre következett később a hódító tervekkel hazánkba jött rómaiak uralma, akik azonban már nem elégedtek meg csupán az ittmaradást, az életfenntartást elősegítő természeti előnyökkel. Az ő letelepülésüknél elsősorban a birodalom határát biztosító stratégiai és politikai szempontoknak volt döntő fontosságuk. Ezért fővárosunk kialakulása, fejlődése nem is a legtöbbet nyújtó természetadta ígéret, a mai Tabán helyén, hanem az akkor ott letelepedett kelta lakosságtól elkülönítve, de annak közelében maradva, északabbra a római impérium alá tartozó új alapítású Aquincumban kezdődött. Itt volt az első városi élet, helyet adva későbben nemcsak a népvándorláskori népeknek, hanem a magyarság egyik legrégibb városának. A mai Tabán és Belváros közti révhelyet azonban épen stratégiai fontossága miatt a rómaiak mégsem szerették volna egészen feladni, s ezért a közelben maradva csak feljebb vonultak, hol a partok megfigyelő állomásai révén minden megmozdulásról könnyen értesülhettek. Azáltal, hogy a rómaiak északabbra és nem itt alapították városukat, megpecsételték a mai Tabán helyének alárendelt szerepét. így dacára őslakottságának, önkormányzattal rendelkező római letelepülés e helyen nem alakulhatott ki. A vezetést a körülötte fekvő helyek, előbb Aquincum, később Pest, majd az Aquincum helyén kialakult Buda, vagyis Óbuda és végül a mai Várhegyen épült Buda ragadta magához, melyek mindegyike önálló várossá tudott fejlődni. A mellőzés egyéb okai valószínűleg a természeti akadályok, e völgykatlan zártsága, a belőle elágazó utak keskenysége és emelkedése, továbbá az amúgyis kicsiny területet kettészelő, akkor még szélesmedrű, szabadon folyó patak ( a mai földalatti csatornán keresztül vezetett Ördögárka) lehettek, melyeknek ilyen együttes megjelenése az egyenes úthálózatú rendszert követő rómaiaknál sehogysem felelhetett meg egy városalapítás követelményeinek. A hegyeket különben is kerülték, s szívesebben keresték fel a sík területet, nemcsak a castrumok elhelyezése, hanem a városok szabad terjeszkedési lehetősége miatt is. Részükre tehát a mai tabáni városrész nem is bírt különösebb jelentőséggel, bár ők is használták az itteni kedvező átkelési útvonalat. Épen így a barbár betörések ellen is a mai tabáni oldalon elegendőnek tartották csak egy kisebb őrtorony felállítását

2

) — amihez előretolt megfigyelő állomásként egy hasonló kisebb védőberendezkedés csatlakozott a Gellérthegy déli oldala mellett,

3

) — s figyelmüket jobban a természettől kevésbé védett, szemben fekvő pesti partra irányították, melynek megerősítésére már nagyobb gondot fordítottak. Számolhattak a gondolattal, hogy aki kezében tartja a főrévhely kulcsát, a későbbi Pestet, az nemcsak Aquincumot biztosítja váratlan támadások ellen) de egyben uralja az egész felső Duna-Tisza-közét. A Pest helyén épült castellum csakhamar a római limestől keletre, északra és délkeletre eső útvonalak és a dunai közlekedés gyűjtő állomása lett, ahonnan 3*