Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Révhelyi Elemér: Kelenföld (Tabán) helye és neve 34-58

Kelenföld (Tabán) helye és neve* I. Egy pusztulásra ítélt városrészről írunk nekrológot, mely fővárosunk történetében minden időkben a mostohatestvér passzív szerepét játszotta, holott éppen e terület kicsiny magvából fakadt ki s fejlődött terebélyes fává a csodásan szép magyar világváros. Ennek a legrégibb időkben még önállóságra hivatott, de ma már csak városrésznek nevezett területnek, mint összekötő kapocsnak köszönhetjük tehát fővárosunk tulajdonképeni megszületését, a régi Buda és Pest egyesítését, Budapestet. A csákányok lassú munkája még itt-ott meghagyott ugyan egy-egy rozoga külsejű épületet, de nemsokára ezek is el fognak tűnni s az utókor számára már egyedül csak az idegen, keleti hangzású elnevezés marad meg mementóként, magyarságunk legszomorúbb korszakára. A tervbevett városrendezés azonban új, modern városrészt, vagy tündérkertet szándékozik szemünk elé varázsolni s így nem lehetetlen, hogy a múlt emlékeitől elszakadt, jelentőségét vesztett név is nemsokára feledésbe fog menni a hozzátapadt átkos idők minden fájdalmával együtt. De ne legyünk igazságtalanok, mert ha e városrész jelentős helyzetének és szerepének ellenére alul is maradt eddig a fejlődésben — hiszen nemcsak a sors csapásai, hanem a terjeszkedési lehetőség hiánya is akadályozta ebben -— mégsem szabad megfeledkeznünk az elhaló Tabán fogalmától elválaszthatatlan (sajnos inkább csak leírásokból ismeretes) olyan emlékekről, melyek hivatva voltak egy dicső múltnak fényét visszasugározni, s az itt lejátszódott eseményekről, melyekben Buda és Pest több mint ezer év óta tartó szívverésének lüktetését érezzük. Mai fővárosunk elsősorban geológiai alakulatának és geográfiai helyzetének köszönheti létét. E két tényező már a legrégibb időkben is arra predesztinálta e vidéket, hogy csakis itt valósulhat meg, s itt emelkedhetik a természetes határvonal, a Kárpátoktól övezett birodalom székhelye. A Duna folyam s annak két partja, az egyik oldalon a hullámzó hegyvidék, a másik felén a termékeny rónaság nemcsak természeti szépséget varázsolt a központi fekvésű helyre, hanem az életnek, az emberi letelepülésnek olyan előnyeit nyújtotta, melyeket már a L,a-Tène-korszak emberei sem hagytak kiaknázatlanul. Különösen két terület helyzete, s azoknak egymáshoz való közelsége jelölte ki mai fővárosunk terjeszkedési irányát, fejlődési