Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Nagy Lajos: Tabán a régészeti ásatások világában : előzetes jelentés az 1934-1935. évi ásatásokról 18-29

TABÁN A RÉGÉSZETI ÁSATÁSOK VILÁGÁBAN 27 nagyobb edények félköralakú vastag száj peremein is. Ez az utóbbi csoport anyaga elüt a helyben készült edényekétől, vastag faluk, szemcsés, feketére égetett külsejük és jellegzetes formájuknál fogva ahhoz a csoporthoz tartoznak, melynek példányait tőlünk nyugatra főleg Ausztriában és Nyugat-Magyarországon találták. Gyártásukat így oda is kell helyeznünk s Tabánba a Duna vízi útján kereskedelmi árukként jutottak el. A cserepek végleges összeragasztása és teljes edényekké való kiegészítése után, mikor kb. 200 darab edényt kapunk, teljes képünk lesz a középDuna vidéki magyar kerámia XV. századi házi használatra szolgáló durva anyagáról. A 71. számú veremanyagával azonos formákat még több olyan zárt leletként kezelendő veremben is találtunk, melyeknek kora érmekkel datált. Más tűzhelygödrökből, valamint raktárvermekből megismertük a XVI. század kerámiáját is. A legépebb ilyen csoportot a XV. tábla 2. képén mutatjuk be, mely a 32. számú gödörből származik. A XV. tábla 1. számú képén bemutatjuk a gödör képét is. A verem oldalán látható, hogy milyen apró cseréptöredékekként kerültek elő a később kiegészített edényeink. Az árpádkori kerámiára jellegzetes festett korsók, a nyomott román stílusra visszamenő formák mellett jelentkezik már a zománcos köcsög is s új színt kap e század kerámiája azáltal, hogy archaizáló vonásként egyes edények perem alatti részénél körbemenő benyomott díszeket találunk (kereszt, sakkforma, függőleges vonalak stb.), melyeket körkörös vagy sarkantyú alakú forgóbélyegző segítségével még égetés előtt nyomtak be az edény oldalába. Jellegzetes különálló fejezete ez a magyar kerámiának, mely lendületes, új formakiváltó haladás helyett a nyugodtságot keresi, visszamegy a múltba ahelyett, hogy a nyugati vagy itáliai kerámia vívmányainak értékesítésével új színt hozna e szerény, igénytelen jellegű napi használati árukba, kivéve a zománc alkalmazását. * * * A török uralom korszaka nem változtatta meg Tabán ezen részének arculatát sem. Építkezések nem történtek, az élet a révátkelés mellett a régi évszázados szokások képét mutatta továbbra is. Piackinézésű, sátoroskereskedők, kufárok helye. Sátorok közepén tűzhelyek, pinceszerűen kezelt vermek népesítik be vidékünket. Új vermeket építenek, melyeket valószínűleg a téli hidegre való tekintettel, mikor a kereskedelmi és hajózási forgalom szünetel, raktárokul használtak. Nincs eltérés a gödrök formájában, nagyságában. Az ásatások alkalmával számtalan olyan gödröt találtunk, melyekben egy-két cserépen kívül semmi sem volt. Az ezekben elhelyezett raktáranyagot a tavaszi új forgalom kezdetén elvitték. Azok a vermek, amelyekben az elraktározott anyagot megtaláltuk, — legyen az akár korábbi századból való, vagy a török uralom idejéből, — csak azt mutathatják, hogy tulajdonosuk vagy sorscsapás, vagy esetleg hadiesemény és kereskedelmi csőd miatt nem vehette tovább igénybe. A magyarországi török uralom kerámiája új feldolgozásra vár. Ez a korszak ilyen emlékekben gazdagabb, mint a korábbi századok, gondoljunk csak Pécsre vagy az egri ásatásokra. A főváros által elrendelt Piarista-