Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Nagy Lajos: Tabán a régészeti ásatások világában : előzetes jelentés az 1934-1935. évi ásatásokról 18-29

28 NAGY IyAJOS telki ásatások alkalmával már 1932-ben kimutatható volt az a kultúr­réteg, melynek időtartama 1686-al zárul. Ott a leletek kevés felvilágosí­tást adtak. Most Tabánban — feltűnő, hogy épen a magyar dénárok pontosabb időt jelöltek meg s a felásott kerámiaanyag is messzebbmenő következtetésre alkalmas s ezek után első sorban a budai oldalon talált agyagműves emlékeket szűkebb időhatárok közé sorozhatjuk be. A XIV. tábla 2. számú képén az 51. számú törökkori raktárverem anyagát mutatja be. A festett, keleti növényornamentikás díszű tányérok mellett a zöld vagy sárga zománcú talpas tálak viszik a főszerepet. Bz utóbbiak formájukat a keleti bronzművessegtől kölcsönözték s talán nem is véletlen, hogy a zománcos bevonás játsza rajtuk a legfőbb szerepet. A zárt veremleletünk kora a XVII. század eleje. A képünkön látható formák elszórva is jelentkeztek, de említésre méltó, hogy az egyik verem melletti árnyékszék kiszedett anyagában, mely egy sátoros üzlethez tar­tozott, egy olyan bronz kancsót is felszínre hoztunk, mely bevésett díszí­téseinél fogva első sorban a honfoglaláskori szasszanida művészet növény­ornamentumaira emlékeztetett, de keleti továbbélésénél fogva már ismeretes volt Óbudáról egy, a Kerék-utcában talált sárgaréz kancsórói is. * * * Budapest területén eddigi ismereteink alapján csak Tabán tudott felmutatni olyan szakaszt — természetesen ebbe közrejátszott sajátos fek­vése is — , melyen az egymást felváltó kultúrák nem egymás felett — rétegződésként, stratigrafiailag —, hanem egymás mellett jelentkeznek. Rupp helyesen következtetett, hogy a Tabán ezen része azért nem épült be, mert a mai plébániai templom helyén lévő mecset környékét a török, szokásához híven, szabadon akarta tartani. A térképünkön látható ásatási területen a középkor folyamán sem volt építkezés, Frigeridus katonai helytartó korától ez szabad, átmeneti szállások területe maradt. Mikor Budavárát a felszabadító keresztény sereg elveszi a félhold­tól, — Tabán jelentősége maradt a régi. A fejlődés iránya a Gellérthegy északi lejtője felé fordult. Az ásatási területünk pedig közvetlen kapcsolatba került a tabáni plébániai templommal. A régi térképek bizonysága szerint is az egész rész temető volt. Ásatásaink alkalmával a terület felső rétegei­ből soros temetkezésre valló, fakoporsókba temetett csontváz-maradványok kerültek elő. Korukat pontosan lehetett megállapítani egy-egy érem, pénz s a halottakkal eltemetett gyöngysorokon lévő füles medaillonok alapján. A nagy tabáni tűzvész, mely 1810-ben egy újabb szabályozásnak vetette meg az alapját a plébániatemető végét is jelenti. Az 1935. évi ásatások eredménye alapján a városrendezéssel karöltve járó, mindig nyomukban haladó régészeti kutatások föltárták a budai oldal azon legrégibb települési helyét, melyen a fiatal kőkorszaktól kezdve minden korszak emlékei feltalálhatók s így fővárosunk településtörténeti­leg fontos fázisaira világítanak rá s egyben megmutatják azt a helyes utat, melyen közmunkákkal együttesen haladva történetet lehet csinálni. NAGY IvAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents