Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Schoen Arnold: A Zsigmond-téri Szentháromság-szobor 198-210

A ZSIGMOND-TÉRI SZENTHÁROMSÁGSZOBOR 203 Erre az emlékműre a budai lakosság oly föltétlen bizalommal és törhetetlen reménnyel tekintett, mint Mózesnek a pusztában vándorló népe a váltságul fölállított rézkígyóra. Amikor aztán 1709-ben újra megtámadta a pestis réme az újjáépülő Buda lakosait, a magisztrátus június 23-án a járvány ellen való óvóintézkedések sorát azzal vezette be, hogy az Isten »büntető vesszeje csapásainak« enyhítésére a meglevő fogadalmi emléknél nagyobb és díszesebb Szentháromság-szoboremlék fölállítását határozta el és ebbeli határozatát esküszóval is megerősítette. E határozatban benne rejlett már ez ideiglenes fogadalmi emléknek a lebontása s eltávolítása is, hiszen ennek a helye lőn kiszemelve a díszesebb új emlékmű számára. És megindulván a budai várban ma is fennálló Szentháromságszoboremléknek az előmunkálatai, a budai városi tanács 1712. december 2-án hozott következő jegyzőkönyvbeli határozattal : »Denen Richtern und geschwornen in der Neustift wird die alte Heyl Dreyfaltigkeit Saullen' angetragen und wohin zu transferiren geschänckhet« a régi Szentháromságoszlopot Újlak elöljáróságának ajándékozta. Miként gondoskodott az újlaki elöljáróság ez ajándékszobor átvételéről és mely évben állíttatta fel azt Újlaknak akkor még Felsővásár-, később az emlékoszlopról Szentháromság-, majd 1900. óta Zsigmondtérnek nevezett területén, egykorú feljegyzések híján meg nem állapítható. Hogy azonban az újlaki elöljáróság csakhamar fölállíttatta e Szentháromságszoboremléket az akkori Felsővásár-téren (Obere Markh plaz worauf die Wiener und Ofner Strassen creüzweis zusamben laufen), hitelesen bizonyít ja Buda városáról 1733-ban a budai Nottenstein-nyomdában készített első leíró, ma már könyvtári ritkaságszámba menő kalauz, amely érintve Neustift, Újlak fekvését (bestehet solche in zwey Haupt-Gassen, so auf den grossen Platz anweisen, wo auch ein der Heil. Dreyfaltigkeit erbaute Ehren-Saul stehet) említi már e Szentháromság-oszlopnak e helyen való fennállását. Ezt az első nyomtatott hírt-jelentést négy év múlva megerősíti s kiegészíti Bél Mátyás, monumentális latin művében Újlak futólagos vázolásánál azt írván, hogy e piacon finom művű »scito facta opère« Szentháromság-oszlop emelkedik. Ez a Bél által finom munkájúnak, csinos kidolgozásúnak jellemzett Szentháromság-emlék idők folyamán számtalan javításon esett keresztül, így már 1757-ben és 1762-ben a bécsi származású, Budán megtelepedett Matheus Nöpauer építőmester végez rajta javításokat. 1781-ben 465 forintnyi összköltségen alapos restaurálási munka folyik az egész fogadalmi emlékművön Leonhard Weber szobrász, Franz Endl kőfaragó, Josef Mayrhoffer kőmíves, Josef Lasser aranyozó és Josef Scherawitz festő — mind budai mester — közreműködésével. 1782-ben újra Leonhard Weber szobrász javítgat a szobrokon, míg 1783-ban Scherawitz festő végez rajta kisebb részletátfestést. 1800-ban Josef Werner lakkozó, Johann Büning és Johann Schmidt kőművesek dolgoznak a helyreállításán. 1812. folyamán pedig ugyancsak az említett Johann Schmidt és Christian Vieszner kőművesek javították és átfestését Philip Niberlein festő végezte. Mindezek a kisebbnagyobb restaurálások csak javító, részleteket pótló, töredékeket kiegészítő, az egész emléket jókarbantartó s az emlékmű lényegét nem átalakító, nem módosító jelleggel történtek.