Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Schoen Arnold: A Zsigmond-téri Szentháromság-szobor 198-210
204 SCHOEN ARNOLD Ez a szobormű elajándékozása után száz esztendővel 1813 június 19-én Fauser Antal helybeli plébános és Piller Ferenc helybeli bíró egyúttal szoborgondnok gyűjtötte költségen renováltatott ismeretlen szobrász vagy kőfaragómester közreműködésével. Ugyancsak Piller bíró az időjárástól megviselt szoborművet 1819-ben e szoboralap terhére 138 forint 40 krajcár költségen ismét javíttatta meg nem nevezett mesterrel és festette Philip Niberlein festő igénybevételével. Az 1822. évi újlaki kánoni vizsgálat újra javasolta nemcsak az egész szoborműnek, de az azt övező kőkorlatnak a javítását is, de e javasolt restaurálásnak a körülményeiről sem maradt fenn följegyzés, hacsak az 1824. év folyamán eszközölt restaurálás nem vezethető vissza erre a javasolt szándékra, amikor is Maxim Knecht kőfaragó sóskúti követ szállított 60 forint árán és 295 forintnyi kőfaragómunkát végzett rajta. A 19. század derekán Budaújlak e terének és abba torkoló utcáinak a rendezése alkalmával e szoboremléknek forgalmi s esztétikai szempontból való eltolása, illetőleg a tér hosszanti tengelyében való centrális fekvésű elhelyezése válván szükségessé, az emlékmű régi vedlett talapzatának elejtésével újonnan tervezett talapzat kérdése foglalkoztatta Buda városának a tanácsát. Ez áthelyezési, restaurálási és talapzatmódosítási munkálatokra 1853. októberében két árajánlattal is kínálkozott a Pesten működa Bartakovics József akadémikus szobrász, aki a Szentháromság-szoborcsoport és a három régi mellékszobor alá új talapzatnak sóskúti kőből való készítését, a szobrok átjavítását, festését, aranyozását és a középső talapzat homlokoldalára szánt felirat vésését vállalta volna, azonban ajánlata ismeretlen okból ad acta került. 1856. március végén Dotsch Pál Pesten működő szobrász ajánlkozott a szoborcsoport renoválására, négy sarok gyámkő kapiteljének, a föliratnak és oldalornamenseknekkifaragására, ahárom régi mellékszobor átdolgozására s hiányzó részeinek a pótlására ; a szoborcsoportot tartó középső talapzat frontális oldalára pedig oltárt tervezett, amely fölé vágott fülkében keresztet tartó angyal szobrát szánta. Dotsch írásbeli ajánlatával majdnem egyidejűleg Eckerman Ferenc kőfaragómester is tett ajánlatot ez átalakítási és javítási munkálatokra; azonban mindkettőnek az ajánlata szintén meddő aktasorsra jutott. Ugyanez év máj us 17-én a Pesten 1 akó Pozsányi A ntal szobrász pályázott írásbeli ajánlattal e műemléknek Máltás Hugó rajztanítótól készített tervrajz alapján való átalakítási és restaurálási munkálataira, aki megkapván a városi tanácstól a megbízást, 1856. szeptember 24-ére elkészült e Szentháromság-szoboremlék áthelyezésével, talapzatával és javításával. E munkálatnak a vaskerítéssel együtt 1800 forintot kitevő költségeit részben a szoboralap, részben a városi tanács fedezte. A régi Szentháromságszoborcsoport és három mellékszobrának a kivételével, amelyeket Pozsányi szobrász (reliquae statuae majores sunt antiquae, sed per Sculptorem in meliorem formám transmutatae) alaposan átdolgozott és kiegészített, ez alkalommal került e műemlék mai helyére teljesen új alakot nyerve : ekkor készültek a főszoborcsoport és a mellékszobrok új talapzatai, továbbá a konzolos oltármenza és a homlokzati fülke Immaculata-szobra sóskúti kőből, az emléket övező kerítés vasból, környéke pedig befásíttatott.
