Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Schoen Arnold: A Zsigmond-téri Szentháromság-szobor 198-210
202 SCHOKN ARNOLD Sajna, az alapkő letétele után, bár adományok és büntetéspénzek eléggé gazdagították az emlékmű pénztárát, annak tovább építése ismét szünetelt. Az uralkodó család példájára adakozó katonai, hatósági s magánszemélyek jámbor szándékú adományai mellett jellem- és korfestó színeket tartalmaznak a büntetés-, bírságpénzek hátterében lappangó események : így többek között Bősinger polgármester a nála vendégségben vacsorázó Zaunack városi tanácsost véresre vervén 50 tallérnyi bírságot, kölcsönös sértegetésért Langeseckh ötvös 3 forintot és Schwartzinger szobrász 2 forintot, Rast kocsigyártó házasságtörő vétkeiért gyermekeit mérlegelve enyhítő ítélet szerint csak 100 forintot, Feretti kőfaragómester Vogl kőfaragómesterrel való viszályából kifolyólag 12 tallérnyi büntetéspénzt fizetett a fogadalmi oszlop javára. Feretti e pörös eljárás után elmaradt a Szentháromság-oszlop kőfaragómunkáitól és a számadások szerint Konrád Vogl kőfaragómester végezte a faragási munkát 1701—1703 folyamán Ceresola irányítása mellett. Valószínűleg még Ceresola építőmester elgondolása alapján készült el a jezsuiták templomában ideiglenesen elhelyezett Szentháromság szoborcsoporthoz az egész fogadalmi oszlop új modellje is a jezsuiták buzdító irányítására 1705-ben, amely modellnek vázlatáért Georg Falconer festő ez évi november 20-án 8 forintot vett fel a szoboralapból. De ez a modell, ez a tervrajz sem kerülhetett a maga teljességében kivitelre, mert 1706. május 28-án a városi tanács a fogadalom sürgős teljesítését határozta el olyan megoldással, hogy a jezsuiták templomában őrzött Szentháromságcsoport kőszobra a templom előtti téren megfelelő talapzatra állíttassék föl ideiglenesen addig, amíg a fogadalmazott emlékmű végleges alakot, teljes művészi kiképzést nyer ; egyúttal a pünkösdre következő Szentháromság vasárnapjára tűzte ki a fogadalmi szobor leleplezését, azaz egyházi megáldását, külön hirdetményben közölvén az ünnepély sorrendjét. Heinrich Bősinger festő részben befestvén, részben bearanyozván az emlékmű megfelelő részeit, az ideiglenesnek tervezett négyszögű talapzattal bíró Szentháromság-szoboremlék fölavatása tényleg megtörtént 1706. Szentháromság vasárnapján a jezsuiták évkönyvének tanúsága szerint. Tizenöt esztendei változatos vajúdás eredményeképen csonkán, mellékszobrok nélkül állott a fogadalmi emlékmű állandó intésül a budai lakosság számára, hogy az fogadalmas háláját mielőbb méltóbb, művészibb, gazdagabb és tökéletesebb alkotással rójja le az Istennek, aki már több ízben megmentette a várost a pestis veszedelmétől. A hevenyészett talapzatú szoboralkotást 1707. tavaszán két angyalpárral díszítették, amely angyalokat Franz Josef Barbier szobrász készítette április 13-án nyugtázott 30 forintnyi díjért. Ugyanez év májusának vége felé Johann Hölbling építőmester talapzatokat épített hozzá ; a négy szobortalapzati kő kifaragását Wolf Matzinger kőfaragómester végezte június 30-án nyugtázott 12 forintnyi összegért. A négy szobortalapzatnak a főszoborcsoporthoz való hozzáépítéséből látszik, hogy, ha nem előbb, úgy valószínűleg 1707. júniusától 1709. júniusáig terjedő időben még mellékszobrok alakjaival bővült ez a fogadalmi emlék, amely fölállításától kezdve minden nyilvános egyházi s világi ünnepségnek a középpontjában állott.
