Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Schoen Arnold: A Zsigmond-téri Szentháromság-szobor 198-210
A ZSIGMOND-TÉRI SZENTHÁROMSÁGSZOBOR 201 adott maga I. I^ipót császár-király, aki szeptember 28-án 200 forintot adományozott a fogadalmi oszlopra, példáját követte később felesége ^ Kleonóra császár-királyné 75 forint, majd fiúk József főherceg 50 forint s végül Károly főherceg 25 forint adománnyal. Az uralkodóház bizonyosan Kollonics kardinális közbenjárására adakozott, akinek a nevével azonban nem találkozunk a Szentháromság-oszlop jótevőinek albumbeli névjegyzékében; pedig a jelek szerint ítélve Kollonics volt már ezidőben a Szentháromság-oszlop legközvetlenebb pártfogója s legnagyobb adományozója. A források némasága, hiányossága, vagy csak lappangása dacára is bizonyos, hogy Kollonics élőszóval ígért, levélben újra vállalt és levélbelileg a szoborról való személyes gondoskodására módosított kötelezettségét nemsokára, valószínűleg még 1699 első felében váltotta valóra és pedig : egy Szentháromság-szoborcsoportnak ajándékozásával, amely szoborcsoportot közelebbről meg nem határozható időben a városi tanács a városházának egyik helyiségében helyeztette el ideiglenesen. Mert alig hogy elkezdődött a jezsuiták épületcsoportja és a városháza között levő tér rendezése a kamara utasítására, a városi tanácsnál 1699. szeptember 16-án Glöckner György szappanfőző azt kérelmezte, hogy a tanács adja neki bérbe a városházának azt a helyiségét, amelyben a Szentháromságszobor van elhelyezve. Kzt a városházi helyiséget a tanács szeptember 25-én évi 25 forintnyi összegért két évi időtartamra Glöcknernek bérbe adván, szeptember 28-án utasította a városi árvaszámtartót, hogy az a bérbeadott városházi helyiségben levő Szentháromság-szobornak a jezsuiták templomába való áthelyezését eszközölje ki a jezsuiták superiorjánál, indító okul adván a szobor további sértetlen megőrzését egyfelől és hogy annak jelenlétében tartassanak a fogadalmazott ájtatosságok másfelől. A jezsuita superior helyet adván e kérelem teljesítésének, október 14-én reverzális ellenében átvette a Szentháromság-szobrot és azt a Nagyboldogasszony templomában a keresztelőmedence mellé helyeztette. A Szentháromság szoborcsoport elkészültével, illetőleg ajándékba vételével az egész fogadalmi emlékmű a megvalósulás felé közeledett. Az adomány és büntetéspénzek szaporább jelentkezésével újra foglalkoztatták Feretti kőfaragómestert, aki novemberben 14 forintot kapott munkájáért. Természetesen az adományozott szoborral módosulhatott az egész emlékmű alaki kivitelezése is, ami aztán módosította Feretti kőfaragó készségének a fölhasználását is. így az 1692-ben kötött szerződés túlhaladott álláspontot képviselvén, Ferettinek a foglalkoztatása még körvonalaiban sem ismert az elszámolások szűkszavúsága folytán. 1700. májusában Venerio Cefesola helyettes polgármester, máskülönben építőmester irányítása mellett megkezdődött a fogadalmi emlékmű alapozása, majd a szükségelt kőfaragómunka elvégzése, amelyért Feretti június 2-án 30 forintot kapott. Végül a jezsuita superior szorgalmazására elkészült az alapkőbe helyezendő emlékirat latin szövege s az alapkőletétel ünnepélye július 8-ára tűzetett ki. Ismeretlen okból azonban csak augusztus 5-én ment végbe a Nagyboldogasszony templom előtt elterülő tér közepén az alapkő elhelyezése s egyházi megáldása, amelyet Széchenyi Pál kalocsai érsek végzett nagy ünnepélyességgel az egyházi, katonai s polgári hatóságok részvételével.
