Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Schoen Arnold: A Zsigmond-téri Szentháromság-szobor 198-210

A ZSIGMOND-TÉRI SZENTHÁROMSÁG SZOB OR 199 tért bűnbánó engesztelésül naponkinti ájtatosságon kívül egy nyilvános Szentháromság-kőoszlop emelését határozta el és ennek létesítéséhez fölszólította a lakosságot anyagi áldozatkészségre, adakozásra. H hatósági fölhívás nyomán az anyagi javakban éppen nem dúskáló lakosság csak szerényen adakozott a fogadalmi oszlopra, de a magisztrátus, amelynek tanácsosai között helyet foglalt Venerio Ceresola császári architektus is, bízva a lakosság további, ha szerény adakozásában is, elkészíttette a fogadalmi oszlop tervrajzát és e tervrajz alapján 1692. szeptember 3-án Bernhardo Feretti kőfaragómesterrel szerződést kötött a fogadalmi oszlop kőfaragási munkájára. Feretti vállalta a Szentháromság-oszlop összes kőfaragómunkálatainak 1693 húsvétjáig való elvégzését 700 forintért, amely díjazásból Feretti 100 forintnyi összeget önkéntes adományként fölajánlott az emlékmű céljaira ; határidőhöz kötött munkájának késlekedése esetén Feretti kötelezte magát a szobrok fölállításában esetleg akadályozott, de névtelen szobrásznak munkája bevégzéséig saját költségén való ellátására ; aláírván a szerződést, Feretti még aznap, szeptember 3-án fölvette díjának első, 200 forintnyi részletét. Az egykorú elszámolási jegyzék szerint a szerződéskötést követő napon, azaz 1692. szeptember 4-én Johann Philip Preis szobrász is fölvett 10 forintnyi összeget a szoboralap pénztárából. A homályos szereplésű Preis bizonyosan azonos a Feretti szerződésében névtelenül említett szobrásszal, aki más egykorú számadási följegyzések szerint 150 forintnyi készpénz és ellátás, lakás ellenében vállalkozott a Szentháromság-oszlop figurális részeinek, szobrainak az elkészítésére. Preis azonban csúfondárosan visszaélt a városi magisztrátus bizalmával, mert körülbelül háromhavi Budán való időzése alatt csak kocsmázott, dorbézolt, míg aztán titkon kereket oldott, szobrok helyett kocsmaszámlákat hagyván maga után, amelyeket a tanács volt kénytelen kiegyenlíteni. Preis eltűnésével, bár Feretti tovább dolgozott a kőfaragómunkán, az egész fogadalmi oszlop ügye válságba jutott. Iyassan Ferettinek és kőfaragólegényeinek a kőbányában való munkája is csökkent, sőt 1694. elején teljesen megfeneklett pénzhiány következtében. Ezt a válságot leginkább a jezsuiták fájlalták, akik értelmi szerzői lévén a fogadalmi oszlopnak, minden lehetőséget számításba vettek, hogy a polgárság, illetőleg a város fogadalmát valóra válthassa. A városi magisztrátus tehetetlenül állván a fogadalmi oszlop üres pénztárával szemben, a jezsuita superior siettetésére 1694. június 3-án újabb fogadalmi okiratot küldötte a kamarai adminisztrációnak, amelyben különféle ájtatosságok, körmenetek és böjtölések megtartásával, más vallásúaknak, nem katolikusoknak a városból való kizárásával a város nevében tijra ígéri a Szentháromság-oszlop emelését. Azonban a puszta ígéretnél most sem jutott tovább a magisztrátus. Közben szűnvén a pestisjárvány ereje, a tanács már szinte napirendre tért a Szentháromság-oszlop fogadalmának a teljesítése fölött, amikor a jezsuiták szívós kitartása mozgalmat indított a városi lakosság körében, hogy az becsületesen teljesítse Istennek tett ünnepélyes fogadalmát. A hadi adókkal terhelt, nehéz viszonyok között élő polgárság erre 1697. január 25-én fölhívást intézett a vidék lakosságához, hogy az a pestisjárvány enyhülése s a török veszedelem múlása