Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Schoen Arnold: A Zsigmond-téri Szentháromság-szobor 198-210

A Zsigmond-téri Szenfháromság-szobor. Buda vára az 1686. évi fölmentő ostromban néptelen romhalmazzá lőn. Es a keresztény hadak véres győzelme után katonai, sztratégiai bázissá lett budai várban a romok között az idegenből csábított-csődített telepesek szívós munkája vetette el a jövendő polgári, városi élet magvát. Azonban ezt a lassan induló, nehezen lendülő éledést is csakhamar halálos veszedelem fenyegette, amikor 1691-ben még télvíz idején meglepte, szinte megrohanta az alig ideszokott telepes lakosságot a pestisjárvány réme, amelynek halálhozó csiráit a déli végeken a török ellen harcoló hadsereg beteg katonái hurcolták Budavárának tövéhez. A halálos nyavalya ellen a budai vár katonai parancsnoksága, a kamarai igazgatóság és a városi tanács minden igénybevehető s célravezető óvóintézkedést életbe léptetett. Azonban vesztegzár, fertőtlenítés, idegenek ellenőrzése, bormérések korlátozása, fürdők bezárása, kicsapongások eltiltása dacára kivált a rácok lakta Tabánban a pestis tovább dúlt állandóan veszélyeztetve a várbeli lakosságot, amely a romok között naiv, de vallásos lelkülettel minden egészségügyi intézkedésnél jobban bízott az Istenben, annak a segítségében, mert a közegészségellenes állapotok között fölburjánzott pestisjárványban bűneiért Isten büntetését látta. Ez általánossá lett hiedelemnek ad hű kifejezést a várbeli jezsuiták évkönyvének 1691. évi történetét bevezető mondata : »Deus Optimus et Maximus, sed tarnen ultor peccatorum voluit hoc anno morbo epidemico hanc visitare Çivitatem . . .« Tehát a járvány égi büntetés, Isten bosszúállása, akinek a haragját különböző vallásos cselekedetekkel, böjtöléssel, imádsággal, litániázással, könyörgő processziókkal, kápolnák és szentszobrok emelésével gondolták kiengesztelni. A lakosságnak e vallásos fölfogását még inkább megerősítették és mélyítették Budának akkori egyházi s egyúttal szellemi vezetői : a jezsuiták is, akik önfeláldozólag gyógyítva-vigasztalva a betegeket, temetve az elhunytakat, céltudatosan irányították a megfélemlített lakosságnak Istent engesztelő cselekedeteit. Kz a vallásos fölfogás annyira gyökeret vert a szorongatott lakosság minden rétegének a lelkében, hogy végül a kamarai adminisztráció tanácsára 1691. december 9-én a budai városi magisztrátus decretumot intézett a város lakosságához, amelyben a pestisjárvány csökkentését már egy ízben tett fogadalmáért Isten kegyes kíméletességének tulajdonítván, a járvány további terjedésének enyhítése végett Istenhez fordulva újabb könyörüle-