Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei 174-197
A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZAK PESTI ÖTVÖSMŰVEI 183 elismeréssel kísérő Franz Wirth bécsi udvari ötvös szolgálatába szándékozott őt fogadni; Bécsnek a franciák részéről történő megszállása azonban •ezt a tervet is keresztülhúzta s ilykép, anélkül hogy láthatott vagy tanulhatott volna bármit is, vissza kellett térnie hazájába. 1809-ben Pesten telepedik le s kis műhelyt nyit. A német művészeten túlemelkedő szelleme és az olasz—francia példákat követni vágyó szándéka a pesti németgyökerű ötvösökkel csakhamar ellenkezésbe jut. Ilykép hamarosan és mindinkább fokozottabban kezdett küzdeni azokkal a nehézségekkel, melyek kezdődő műhelyével jártak. Mestertársai írígykedései miatt inasszegődtetési tilalmakkal sújtották s a céh még a mester- » tábláját is bevonni szándékozott. A megrendelések, az üzleti tőke és a munka hiányával is küzdő mester a tespedési állapotba és a nyomorba jut. A harmincéves művész e csapások következtében és a sok gondtól már megőszült : »Az öregség a' melly fejemet az emésztő gondok miatt 30 esztendős koromba fejérbe öltöztette, és ábrázatomra tíz esztendőkkel öregebb kort húzott mint esztendeim száma volt.« 13 ) Mesterünk e mostoha korszakából származik az a kehely, melyet a szüvásváradi református egyház számára készített. Ötvöstársainak féltékenykedései és ellenszenvei miatti idegen környezetben, a szülőföld iránti olthatatlan szeretet, a fiatal reménységekkel teli régi szép időkre való visszaemlékezés és a visszavágyás fokozottabban sarkalta Szentpéteryt e művének megalkotásánál, úgyhogy e különösebb gonddal készült műve a magyar református egyházművészet legnagyobbszabású remekeinek egyike lett. 1811-ben alkotta Pesten; ilykép ez a munkája nemcsak az egyik legkorábbi alkotása, hanem hírnevének a szárnyalása is tulaj donképen ezen remekével kezdődik. Dekorációjának gazdagságával, kivitelezésének művésziességével és arányainak helyességeivel e kehely híven mutatja, hogy Szentpétery nagy művészi készségével és energiájával már ekkor is rsikeresen emelkedett túl a bécsi és a németországi mesterek színvonalán s hogy a francia művészek magasan szárnyaló alkotásait követi példaként, Ha ekkor Nyugaton, vagyis a művészetet ösztönző, lelkesítő, becsülő -és gyámolító körökben él, magasra lendült művészetével máris világhírű műveket teremthetett volna. De a szűk horizontú pesti környezetben nem kapta meg az ösztönző segítséget — örökre való vesztét érezte 14 ) — s épen emiatt csakhamar elhagyja Pestet és szülőföldjére tér vissza. E Pestről való csalódott menekülési korszakában rimaszombati magányában készíti 1815-ben azt az ezreddobosi botot, melyet a 32. pesti házi gyalogezred tisztikara az 1813—1815-ös hadjáratok dicsőséges befejezésének emlékéül készíttetett nála. 15 ) Rimaszombati visszavonulása alatt más ilyen nemes és nagyszabású művet nem is alkotott ; életének e korszakából csak egyszerűbb ruha•és övkapcsokat s egyéb ilyen hasonló jelentéktelen apróságokat ismerünk, mély és megrázó dokumentumaiként a nemes lélek fáradt vergődésének. Az újrakezdés ereje szerencsére megadatott neki s így csakhamar reájött arra, hogy a Pestre való visszatérés lehet az egyetlen azon mód, mellyel a lebukott magyar ötvösművészetet a közeli és kis dolgok sűrű ködéből kiszabadíthatja, hogy ez azáltal ismét megtalálhassa a távoli horizontokat.
