Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei 174-197

182 MIHAIylK SÁNDOR Ezek közül a szilvásvaradi, a makói és a kiskunhalasi egyházak kenyérosztó tányérjai a katolikus kehely tányérok (a patena-k) egyszerű formáját követik. Különösebb jelleg nélküli, bemélyedŐ középrésszel bíró kerek művek. Református egyházaink többi Szentpetery múvei azonban a magyar ötvösségnek mind olyan nagy gonddal és művészettel készített remekei, melyek a református egyházművészet legjelesebb alkotásai mellett a korabeli ötvösművészetnek is egyúttal európai klasszist jelentő alkotásai. Református egyházaink Szentpéterytől származó szentedényei is híven tükrözik, hogy ő a magyar ötvösművészetnek nemcsak időrendileg a legnagyobb és legutolsó mestere. Művészi felkészültségénél, szellembeli képességeinél s gazdag fantáziájánál fogva korának francia mestereivel mérhető össze, akikhez ő tudatosan és ösztönösen igazodni is iparkodott. Puskaműves atyjának rimaszombati szerényigényú műhelyéből kinőve Hangácsra került, festészeti és rajzbeli oktatásokra, Szathmáry Pál kiszolgált gárdistához. Ennek képességeiben is csakhamar csalatkozva, 1796-ban Kassára ment s Vásárhelyi István műhelyében törekedett az ezüstművesség titkait kitanulni.

10

) A nagyobbrészt polgári háztartási használatra rendelt ezüstneműek készítésénél való segédkezés azonban nem elégítette ki nagyszabású domborművek készítésére vágyakozó lelkét s ezért bámulatos kitartással kísérletezett domborművű alakoknak ezüstben kalapáccsal való kiverésével. Két évi ernyedetlen munka után sikerült is mesterét egy ilynemű művel meglepnie. Mint kassai ötvösinas, kötelességszerűen látogatta az ottani királyi rajziskolát. A Csehországból bevándorolt Schrőd Erasmus nevű tanára azonban kedvét szegte s nagymérvű bizalmatlansággal volt irányában. Szentpétery ilykép az iskolalátogatásból rendetlen, rajzolásban csak középszerű igazolást, iskolai bizonyítványának jegyzet rovatában pedig kemény megrovást is nyert : »miután magát a rajzolásban tanítója által vezetni nem engedé, ilykép egyszerű másolásnál többre nem vitte s a dolgokat alaposan, saját makacssága folytán meg nem tanulta.«

11

) »Szent Péteryből, mint minden Isten kegyelméből való lángészből, már tanuló korában kitört a genialitás ősi ereje, mely nem ismert sablont, vaskalapot és paragrafusokba szorított szabályokat. Nem ismer és nem túr különösen a rajzolás terén, ahol a fantáziának tág tere nyílik a szabad alkotásra. Schrőd Erasmus ezt a tüzet nem bírta megérteni, mert nem volt az ő keblében ebből egy parányi sem és Szent Péterynek »gründlich« vezetéssel akarta fejébe verni a rajzolást akkor, amikor ennek lelke messze túlszárnyalt már a szolgai séma minden lélekölő, hétköznapi elméletén. Természetes tehát, hogy az alkotás Őserejét magában ébredezni érző ifjú nem reagált Schrőd vizenyős oktatásaira, de szabad utat keresett tehetsége megnyilatkozására.<<

12

) 1801-ben felszabadult s vándorútra kelt. Dolgozva és tanulva Olaszországon keresztül Franciaországba igyekezett. Alig érkezett azonban Pestre, felfedezték a Martinovics-féle összeesküvést. Emiatt őt is —• épen úgy, mint a vándorolni készülő többi mesterlegényt — a kiutazástól eltiltották s így e korlátozás miatt meghiúsult nagyratörő álma csak egy rövid bécsi tartózkodásban realizálódott. 1805-ben a nagy tehetségét