Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei 174-197

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZAK PESTI ÖTVÖSMÜVEI 181 előállított mű ; jóval mérsékeltebben alkalmazott trebelt kagylós, csigás és virágos díszeivel azonban a pesti eredetű református kelyhek között a pesti nagy mesterek katolikus használatra szánt díszkelyheinek csak szerény visszhangja. Pesti származású református kelyheink többi darabjai — nagy általánosságban — egyszerű, »sima« kehelyformában készültek ; a díszítéseknek és cifrázásoknak csak igen kismérvű alkalmazásával. Aránylag gazdagabb díszítményt csak a go mbai egyház 1795-ben és a fülöpszállási egyház 1797-ben készült szentedényeinek virágleveles, koszorús, füzéres, szőlőfürtös és indás díszei képeznek. Református kelyheink ilyen puritán kivitelezése mellett a felcsúti református egyház 1824-ben készült szentedénye magasan kiemelkedő darabját teszi református egyházaink pesti származású kelyheinek. A jó megmunkálású kehely Prandtner mester kezéből került ki, aki a még empire hagyományokkal keveredő biedermeier indás, leveles, szőlőfürtös és buzakalászos trébelt díszítéseket ügyesen és józanul használja fel a talpmező és a kupacsésze ékítésére. A felcsúti egyház kelyhétől és Szentpétery József műveitől eltekintve, a pesti eredetű ötvösművek a hazai református edényeink között olyan csoportot képeznek, melyek a református egyházművészet puritánságának szigorú szemmeltartása mellett a díszítési lehetőségeknek túlságosan szűkre szabása miatt a kelyheknek, úrvacsora serlegeknek, keresztelő kannáknak, tálaknak és kenyérosztó tányéroknak mind a legegyszerűbb, tulaj donképen a mindenkori sematikus formáit nyújtják. A pesti ötvösöknek e művek készítésénél úgyszólván csak másodrangú tennivalójuk volt ; e passzív szerep miatt a pesti eredetű református kelyhek csoportja hideg, száraz, merev és fantázia nélküli. A felcsúti református egyház Prandtner kezéből származó kelyhe s Szentpétery Józsefnek a református egyházak számára készített művei azonban azt mutatják, hogy a puritánság által tudatosan elrendelt, szerényre és mérséklőre szabott kereteket a tehetséges pesti ötvösök némelyike merészen mégis áttörte és így egyéniségének és művészi lelke gazdagságának biztosabb kimutatkoztatásával olyan nagyszabású remekekkel ajándékozta meg az egyes református templomokat, melyek nemcsak a magyarországi református egyházak szentedényeinek éldarabjai, hanem az akkori magyar ötvösművészet legjelentősebb remekei közé emelkedő emlékek. IV. Református szentedényeink sorában egészen más világot jelentenek és a legmagasabb művészettel előállított remekek gazdag csoportját teszik azok az alkotások, melyeket a magyar ötvösművészetnek korban legutolsó s halhatatlan emlékezetű mestere : Szentpétery József készített. A lehanyatlott ötvösművészet ezen világviszonylatban is a kevés elsők élén lépkedő mesterétől az abádszalóki, a hajdúböszörményi, a kecskeméti, a kiskunhalasi, a makói, a szentmártonkátai és a szilvásváradi református templomok tíz művet őriznek.