Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei 174-197
A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZAK PESTI ÖTVÖSMŰVEI 179 templomok legtöbb művei. K vonatkozásban a budai ötvöscéh tevékenysége minimális, hazai református egyházaink liturgikus felszereléseinél a budai ötvöscéh nem játszott szerepet. Hacsak a XVIII. század első felében nem. Az ezen időből származó műveket a városi hitelesítőjegy e kori használatának hiánya miatt felismerni azonban még nem bírjuk. A magyarországi református templomok Pest — budai eredetű emlékeinek sorát a Tolna vármegyei dunaföldvári járásban levő nagy dorogi kehely nyitja meg. Hazai ötvösségünk e terméke mai csonkaságában, megviseltségében és úgyszólván roncsaiban is élénken tükrözteti, hogy nagykészültségű és mesterségében artisztikus ízlésű alkotó kezei alól került ki. Az érett, kései gótika stílusában készült ; a XV. századvégi mester e művén fokozottan törekedett a formahatás ügyes beállítására és hangsúlyozására. Éppen ezért a talpmezőkön, a nodus cikkelyeken és a kupakosáron rendelkezésre álló sima nagy felületeken elkerüli a plasztikus díszítéseket s ezek helyett vésett gótikus mérművekkel díszíti azokat. Csúcsíveskori ötvösségünk ezen egykor remek szépségű emléke egyedül és magányosan, teljesen szervetlenül áll hazai református egyházaink pestbudai eredetű ötvösmüvei sorában. Az ezen csoportba tartozó társait készítési korban több mint 250 évvel előzi meg. Jóképességű mesterének neve ismeretlen és készítési helye is tulaj donképen bizonytalan. Talpán belül mesterbélyeget látunk beütve, melynek megfejtése és hovatartozásának megoldása műtörténeti kutatásunknak megoldásra váró jelentős feladata. K mesterjegyet találjuk ugyanis a győri székesegyház azon gótikus monstranciáján is, mely Német jár falvár ól került a múlt század folyamán Győrbe. Hazai ötvösművészetünk ezen nagyszabású remeke eddig még hiteitérdemi őleg be nem bizonyított hagyomány szerint a török elől Budáról Pozsonyba menekített kincsekből kölcsönzés útján került és rekedt Németjárfalván. A németjár falvai úrmutató ezekszerint Budáról származó ötvösmű. 9 ) A nagy dorogi kehelynek a német járfalvai úrmutatóval való azonos hitelesítőjegye alapján szabad tehát arra gondolni, hogy a nagy dorogi református templom gótikus kelyhe is Budán készült, a németjár falvai úrmutató mesterének a műhelyében, a XV. század végén. így e kehellyel a középkori budai művészet gyér számban reánk maradt emlékeinek sorozata egy darabbal örvendetesen bővül. Természetes, e feltevést nem tekintjük a feladat végleges megoldásának; a nagy dorogi kehelynek a németjárfalvai mesterrel való kapcsolatba hozatalával csupán újabb adatokat óhajtottunk szolgáltatni a középkori ötvösművészet e számunkra oly fontos kérdés közelebbi tisztázásához. Református egyházaink budai származású szentedén} r ei sorában a XV. századvégi nagy dorogi kehely után a fejérvármegyei sárbogárdi járásban levő cecei egyház 1788-ban készült úrvacsora kelyhe következik. A két budai készítésű ötvösmű között nemcsak közel három évszázad, hanem jóformán egy egész más világ is van. A középkori budai ötvösművészet, amelynek fényében egykor Caradosso-k tanultak, ekkor már századok óta leáldozott s a megszálló török, majd a rác és újtelepesek között nemes hagyományai is ekorra nyom nélkül vesztek ki. A cecei református egyház kelyhe, illetőleg úrvacsora serlege a XVIII. századvégi ötvösség szerény 12*
