Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei 174-197
A MAGYARORSZÁGI REFORMÁRUS EGYHÁZAK PESTI ÖTVÖSMŰVEI 177 hogy a csonkamagyarországi református egyházak a pesti ötvöscéh százéves fennállásának idejéből a református szentedények olyan zárt sorozatú emlékét bírják, melyek összessége a pesti ötvösceh egy teljesen különálló -érdekes fejezetét teszi, E csoport művészettörténeti jelentőségét és teljességét emeli még az a körülmény is, hogy a fejezet élén az ócsai református •egyház 1769-ben barokk stílben készült kelyhe áll, végét pedig a karcagi református egyház 1865-ben kivitelezett neobarokk kenyérosztója zárja be, ami által a magyar ötvösművészet ezen emlékcsoportja a barokkból kiinduló rokokón, majd a lehiggadó I/mis XVI., empire és biedermeier stílusokon át ismét a neobarokkhoz elérkező teljes és zárt szakaszt jelentő hullámot képez. : , :, _;, : II. Református egyházaink pesti eredetű ötvösműveinek csoportján végigtekintve, szembetűnik ezeknek a katolikus egyházak hasonló származású kelyheivel szemben való lényegesen egyszerűbb művészetű kiképzésük, díszítésük és hatásuk. Ennek oka nemcsak a református egyházművészetnek a katolikus művészeti törekvésekkel szemben lényegesen kevesebb lehetőségeiben és igényeiben rejlik, hanem a református léleknek ösztönszerű puritánizmusában is. Emiatt vált a református kelyheknél, illetőleg szentedényeknél kifejezési eszközzé és öncéllá a forma, míg ellenben a katolikus egyházművészeti felfogás szerint a forma még nem végleges kifejezési eszköz, hanem csak kiinduló pont volt, amely azután a maga egyszerűségéből a díszítés többrétűsége felé haladt. Református templomaink pesti ötvösműveinek egyszerűségét determinálta még az a tény is, hogy a szentedények túlnyomórészt a jozefinizmus templomkincselkobzási időszakában s az elszegényedett századforduló szerényigényű és lényegesen leegyszerűsödött stílusában készültek. A magyarországi református egyházak pesti származású ötvösműveinek csoportja sokrétegű tanulsága folytán a magyar műtörténetnek mégis többszörös értékévé válik. így ezen alkotások pontos keletkezési korfeltüntetéseik révén hűen és teljes fényben tükrözik a pesti ötvösök stílusfejlődéseinek és változatainak mozzanatait. Túlnyomólag magyar nyelven szerkesztett vésett felirataikkal pedig valóságos üdítő oázisként hatnak az árral szinte mindent elöntő német nyelvű világban. A pesti ötvösműveknek ezen csoportját magasan fémjelzi még az a körülmény is, hogy a negyvenegy darabra rúgó sorozatban Paschberger Ferenc, Szentftétery József, Prandtner és Goszmann Györgytől, vagyis a pesti ötvöscéh számos kiváló mesterének kezéből származó olyan műveket is találunk, melyek nemcsak egyes viszonylataikban, hanem a magyar ötvösművészetnek is standard értékei. Református egyházművészetünknek a pesti ötvösséggel való kapcsolatát ezeken kívül szerencsésen egészíti ki még az a tény is, hogy református templomaink nemesfémből készült szentedényeinek egy csoportba való gyűjtése egyúttal a pesti ötvösök jelentőségére, kiterjedésére is jó -adatokat szolgál, olyként, hogy a pesti ötvöscéh topográfiai területét 1Z Tanulmányok Budapest múltjából XV.
