Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei 174-197

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZAK PESTI ÖTVÖSMŰVEI 175 míg a céhtagok a budai ötvösök testületéből átlépő Fauser József, valamint Torner Károly, Ábrahámfy Mihály és Kojanitz János lettek. E mesterek céhszabályzatuk mintájául a bécsi ötvöscéh előírásait vették. Ez a kölcsönzés az akkori helyzet tulajdonképeni egyenes eredője, mert a pesti ötvöscéh két század utáni újjászervezői nem a magyar talajból sarjadt művészek, hanem mind bevándorolt, túlnyomórészt Ausztriából és Csehországból származó mesterek voltak. Az alapításban résztvett hét ötvös közül csak a vágújhelyi Ábrahámfy Mihály volt hazai születésű, nemes ember ; a többi hat mester idegenben látta meg a napvilágot. Hillebrandt Károly főcéhmester bécsi születésű volt s ugyancsak e városból jött Kojanitz (Kojanec) János is.

1

) Bécsi származású volt hasonlóiag Schätzl József is, aki végleges megtelepedése előtt Sopronban

2

) és Esztergomban is tevékenykedett ; rövid ottartózkodásai és pesti működése sem volt azonban elegendő arra, hogy magát az ausztriai ötvösség szelleme alól kivonja s hogy művészetével a történeti magyar ötvösművesség szellemi körébe és célkitűzéseibe belekapcsolódhasson. Ilyen irányú törekvés nem is volt a pesti ötvösczéh akkori keretében. A pesti barokk, rokokó és nagyrészt a klasszicista ötvösség teljesen az ausztriai és csehországi ötvösmestereken átszüremlett német ötvösművészet naprendszerébe volt beállítva s csak Szentpétery József idejében és személyében kísérletezik a német szellem béklyóinak levetésével s a francia művészet új életet és tisztább művészetet adó eszméjének a megközelítésével. A XVIII. század közepén mutatkozó pesti barokk ötvösség

3

) német igazodásának légkörében a dolgok rendjéből való természetes következmény a pesti ötvösök szabályzatának szövegezésekor a bécsi ötvöscéh normáinak mintául való vevése. A bécsi ötvösök testületének példaadó hatása tükröződik a pesti ötvösök pecsétjén is

4

), amely jóformán teljes megegyezést és erős rokonságot mutat a bécsi ötvösöknek a XIX. század elején még használatban volt pecsétjével. Az ötvöstárgyak hitelesítő eljárásainál is a bécsi gyakorlatot igyekeznek követni s a budai ötvösművek bélyegzéseinél 1810. táján keletkezett zavaros ügyek további elkerülésére a bécsi ötvösök eljárásainak módját ajánlja a pesti ötvöscéh a budai kollégáknak. A pesti ötvösművek hitelesítő és mesterjeggyel való szabályszerű bélyegzése csak az ötvöscéh fennállásának a kezdetétől, vagyis az 1759. évtől történt. A XVIII. század végén és a XVIII. század első felében a Pesten készült művekre csupán a készítőmester névkezdőbetűiből szerkesztett jegy került. Ezeknek az ötvösműveknek a városjegy hiányában való lokalizálása az ötvösségtörténeti kutatás nehéz feladatai közé tartozik. Eddigi vizsgálataink során csak Pohl Mátyás kelyhében sikerült a XVIII. század első feléből származó pesti ötvösművek idáig egyetlen emlékét fellelni. A pesti ötvöscéh középkori emlékeinek sajnálatos elpusztulása s nemkülönben az ötvösség helyi gyakorlatának két évszázados szünetelése miatt az a mostoha helyzet áll tehát elő, hogy a pesti ötvöscéh történeti szerepe mindössze száz évre rúg s csupán csak arra az évszázadra zsugorodik össze, mely az 1759-es céhalapítástól a XIX. század hatvanas éveiig terjed. Es minthogy a pesti ötvösök műveiket csak a céhük alapításától