Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei 174-197
176 MIHAIvIK SÁNDOR kezdődően látták el hitelesítő városbélyeggel, a pesti ötvösművesség emlékeit is ilykép csak az 1759-től az 1860-as évekig terjedő időszakban kísérhetjük nyomon. I. Valószínű, hogy a magyarországi református egyházaink némelyike a XVIII. század első felében is vásárolt már pesti származású ötvösművet, illetőleg rendelt Pesten dolgozó mesterektől is liturgikus használatra szánt készségeket. Ezen szentedényeket a magyar műtörténeti kutatások mai állása mellett felismerni azonban még nem tudjuk s csupán csak akkor bírjuk majd őket hiteltérdemlőleg megállapítani, ha az erre vonatkozó templomszámadási anyagokat is részletesen átvizsgálhatjuk. Addig, míg e hosszadalmas és nehéz kutatásokat elvégezhetjük, meg kell elégednünk református egyházaink azon szentedényeivel, melyek a pesti, illetőleg budai származásukat városbélyegeik feltüntetésével, avagy pedig a reájuk vésett feliratok szövegeiben őrizték meg és árulják el. A csonkamagyarországi református templomok többezer darabra rúgó szentedényeit e szempontok figyelembevételével átvizsgálván 5 ), azt tapasztaljuk, hogy az ország ezerszázegy református egyháza közül az abai, az abádszalóki, az abonyi, a cecei, a ceglédi, a dömsödi, a felcsúti, a fülöpszállási, a gombai, a gyermelyi, a gyömrői, a hajdúböszörményi, a hevesi, a karcagi, a kecskeméti, a, kiskunhalasi, a lepsényi, a makói, a nagy dorogi, a nagyszokolyi, az ócsai, a pálfai, a pátyi, a pesti, a pomázi, a szentmártonkátai, a szilasbalhási, a szilvásváradi és végül a tiszaderzsi templomok felszerelései sorában találhatók a pesti és budai ötvösmesterek által készített ötvösművek. E huszonkilenc református egyház negyvenegy pestbudai eredetű művet bír. Ezek 28 kehelyre, illetőleg úrvacsora serlegre, 10 kenyérosztó tányérra, 2 keresztelő kannára és 1 keresztelő tálra oszlanak. Keletkezésükre nézve legrégibb a nagydorogi református egyház kelyhe. A gótikus stílusú mű még a XV. századból származónak látszik ; etekintetből is kétségtelen, hogy eredetileg katolikus egyházi használatra készült s a református egyház birtokába ilykép csak később került. A magyarországi református templomi kincseknek a bőnyrétalapi kehellyel kezdődő azon csoportjába tartozik tehát, melyeket a katolikus liturgikus használatból különböző okok folytán kivontak s később református egyházak ban használtak. Mint ilyeneket változatlan kegyelettel őrizték és mentették meg a mai napig a magyarországi református hívek. 6 ) A XV. század végén készült nagydorogi kehelytől eltekintve, a magyarországi református egyházak többi pestbudai ötvösmüvei az 1759-től az 1865-ig terjedő — négy év különbséggel — egyszáz esztendő alatt készültek. Keletkezési korukra, stílusösszefüggéseikre és fejlődéseikre vonatkozólag tehát kerek egészet tesznek. Keletkezési helyüket illetőleg a Budán készült 1769-ik évi cecei és az 179l-es évvel ellátott gyermelyi kelyhen kívül kivétel nélkül mind Pesten készültek. A XVIII. század második feléből származó e két budai művet és az időben amúgy is erősen kieső nagydorogi kelyhet nem számítva, megállapíthatjuk tehát,
