Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei 174-197

A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei« Pest középkori ötvössége egykori nagyságának emlékei nem maradtak reánk s így csak sejthetjük, hogy az, a közeli Buda magasra lendült művészete pezsdülő erejének hatása alatt századokon át mégis jelentékeny mérvű lehetett. Mohács után azonban rohamosan hanyatlani kezd s valószínű, hogy a magyar ötvösművészetnek Pesthez fűződő régi szakasza a XVI. század közepén végleg le is zárul. A török félhold uralma elveszi a magyar ötvösök kenyerét. Az előrenyomuló hullámok hatása alatt ők így mesterségük zavartalanabb folytatására északabbra telepednek. Jórészük külföldre kényszerül vándorolni. A XVI. század közepétől a XVIII. század hatvanas évéig terjedő két évszázad ilykép kiesik a pesti ötvösség történetéből, mert noha a városnak a töröktől való visszavívása után már a XVII. század végén s a XVIII. század elején is kezdenek az ötvösök Pesten feltünedezni, — s egyes más tevékenységek nyomai is szórványosan mutatkoznak — ezek azonban nem számottevők. Önálló, szervezett céhet akkor nem is tartottak. Vidéki mesterekként a budai ötvöscéhbe kebeleztették magukat s így működésük tulaj donképen a budai ötvösség történetéhez kapcsolódik szervesen. A XVIII. század előrehaladó évtizedeivel számuk és jelentőségük megnő. Túlságos elszaporodásuknak a városi hatóságok gátat vetnek s a letelepedni szándékozó új jövevényeknek csak úgy és akkor adják meg a mesterjogot, ha a város szükségletei és kívánalmai ezt indokoltnak látják, s ha ezáltal a régebben megtelepedett ötvösök keresetét és megélhetését nem veszélyeztetik. A XVIII. század derekán már ilyen ellenőrzés alatt és limitált keretben találjuk őket. Ezen állapot alaktalanságából való kiszilárdulás azután az, hogy az ötvenes évek végén az önálló és független céhbe való szervezkedést erősen szorgalmazzák, s hogy 1759ben testületüket meg is alapítják. A céhszervező ötvösök sorát Hillebrandt Károly nyitja meg. Működésének első nyomaira 1754-ben bukkanunk, mikor is a budai ötvöscéh kebelébe tartozó, Pesten letelepedett s ugyanott polgárjoggal bíró mester. 1759-ben a pesti ötvöscéh alapítása miatt megválik a budai ötvösök testületétől és a pesti mesterek főelöljárója lesz. Az alcéhmesteri tisztséget D allinger János György nyeri. Jelzőmesterül Schätzt József-et választották,