Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Jajczay János: Budai és pesti veduták vallásos tárgyú képeken 157-173
BUDAI ÉS PESTI VEDUTÁK VAUÁSOS TÁRGYÚ KÉPEKEN 165 ban egy másik Szent Donát képen a Legio fulminatrix Szent Donátját is látjuk. Fenn az égben, nehéz sötét felhők között térdepel, római harcosnak van öltözve. A Szent mellett két angyal pálmaágat, kést és egy vérrel teli tálacskát, jelképeit tartja kezében. A mártir alatt mint egy nagy panorámát a Rózsadombot és a messze környéket látjuk, mely végeláthatatlan szőlővel van beültetve. Ezeket a jóságos Szent a jégesőtől megmentette, mert amint a kép illusztrálja csak a távolban villámlik a sötét felhőkből. A józsefhegyi szőlőket, kerteket úgy látszik a jégeső elkerülte. Itt a képen látjuk a Krisztus sírja kápolnáját, amely a mostani Veronika kápolna mögött volt s alig egy pár évvel ezelőtt bontották le. A festményt, amint alul olvassuk »Fecit Giergl 1855.« Giergl Alajos, aki 1860-tól kezdve a Györgyi nevet használta, korában jónevű arckép-és oltárképfestő festette ezt a képet, mely egyik kitűnő alkotása. Rajza gondos, szabatos, színezése választékos, tónusa mesteri ; komoly képességeit ez az alkotás valóban magán viseli. A vedutás Szent Donát képek közül legszebb, legművészibb és egyúttal legrégibb az, amely egykoron a jezsuiták Nagyboldogasszony templomában volt. A jézustársaságiak nagy építkezésekbe kezdtek Buda visszafoglalása után. Újonnan kapott templomukat, a Nagyboldogasszony székesegyházat helyrehozták s a kor ízlésének megfelelőleg díszítették. Egyidőben divatos volt ezt az átalakítást, — mondjuk úgy — a jezsuita stílusba való öntést éppen a Koronázó templommal kapcsolatban lekicsinylőleg leinteni. Ma tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a város újjáépítésében az egyik legfontosabb tényező, a Jézustársaság, művészileg is nagyot alkotott. Amikor újabban a templom belsejét minden részletében gótikára alakították vissza épúgy nagy kárt okoztak, mint a barokk templomi kincsek elkótyavetyélésével. Hogy a Koronázó templom barokkja milyen volt, elég arra utalni, hogy a jézustársaságiak Pozzoval is festettek képet várbeli templomuk részére, sőt egyéb nagyobb megrendelést is adtak ennek a világhírű művésznek, amelyet csak azért nem készített el, mert időközben meghalt. 9 ) A Pozzo által festett kép xavéri Szent Ferencet ábrázolja, amint karingbe öltözötten valamilyen ázsiai előkelőséget keresztel. Ez a rendkívül becses kép Nemes püspök révén került a jezsuiták pesti rendházába, vissza jogos tulajdonosukhoz, ahol ma a Mária kongregáció kápolnája külső falát díszíti. Az, hogy az idetelepített kósza népség valamivé lett Budán is Pesten is, hogy itt kultúra fejlődött, a szerzetesek és az egyháziak érdeme. A szerzetesek fáradságot nem ismerő munkája minden képzeletet meghalad és különösen a Szent Ignác alapította rendbeliek jártak elől. Azalatt a száz év alatt, míg el nem kobozták templomukat, rendházukat, a kulturális munkából alaposan kivették részüket. A legcsodálatosabb azonban az, hogy a mostoha viszonyok ellenére a jezsuiták milyen előkelő szellemi atmoszférát tudtak maguk körül teremteni. Kereskényi György, Kozma Ferenc, Kunics Ferenc, Illey János, a jezsuita drámák szerzői és a budai Metastasio, Faludi Ferenc ízlése bizony rányomta bélyegét nemcsak irodalmi alkotásaikra, hanem híveikre, de — és ez természetes — templomukra is. Erre nemcsak az előbb említett Pozzo a példa, hanem a Szent Donát kép is,
