Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Jajczay János: Budai és pesti veduták vallásos tárgyú képeken 157-173

BUDAI ÉS PESTI VEDUTÁK VAI.IÁSOS TÁRGYÚ KÉPEKEN 163 Még a ferences atyák idejében készült egyik, a budai Dunapartot ábrázoló hatalmas oltárkép. A Szent Erzsébet apácák templomának ez a szomorú időkre emlékeztető festménye az 1738/39-es borzalmas pestis után készült. A dögvész egymagában Budán 6000 ember életét oltotta ki. A kép keretének felső díszén olvassuk a képre vonatkozólag az egyetlen általunk ismert írásos adatot : »1739 ex voto tempore pestis«. A kép szereplői nekünk ismerősek, mert az előbb tárgyalt festmény figurális sémáját vette át sok részben ennek a képnek mestere. Hozzátold, azt mondhatnánk, hogy a budai környezethez alakítja kisebb változtatással ; lényegileg olyan, mint az előbb tárgyalt. A Szentháromság, Mária, a nyüazott sebektől vérző Szent Sebestyén, a zarándok Szent Rókus kutyájával és Rozália szerepelnek éppen úgy rajta, mint az előbb megbeszélt pestises emléken. Szent Rozália rózsadíszes fejjel itt nem térdepel, hanem kedvesen, primitiven elgondolva, talán betűhöz pontosan ragaszkodva ikonográfiailag szigorúbban, egy barlangban fekszik. A Sőtér képtől eltérőleg azonban bővült a környezet, amennyiben itt más szentekkel is találkozunk. így talán először erre a vászonra festették xavéri Szent Ferencet Pest-Budán. Vele szemben borromei Szent Károly foglal helyet. A szegények nagy patrónusa, a még ma is különösen tisztelt Szent Antal a liliommal, a stigmatizált Szent Ferenc és mögötte az erősen megrongált vásznon majdnem felismerhetetlen gonzagai Szent Alajos szintén ott van a képen. Xavéri Szent Ferenc, mióta tisztelni kezdték városunkban, majdnem minden régi templomban feltalálható. Ő egyébként nagy szerepet visz a Vízivárosban, melynek patrónusa. Különös szeretettel, tisztelettel könyörögtek hozzá Pesten, Budán, mert a Szent, Istentől nyert erejével még életében számos csodát tett, reménytelen betegeket meggyógyított, holtakat feltámasztott és így őreá, közbenjárására nagy szüksége volt a gyötrődő városnak. (Halálát ábrázolja a helyőrségi templomnak egyik oltárképe. A kép hátterében a budai vár bástyája is ott van. Bár ez a festmény elrendezésében sematikus, helytörténeti szempontból — a bástyák miatt — mégis érdekes.) Xavéri Szent Ferenc mellett gonzagai Szent Alajos protekciójára is ugyancsak nagy szüksége van siralmas városunknak. Ő, aki egyébként a lelki tisztaság, fiatalság nagylelkű szószólója, Rómában egykor önfeláldozóan, halálfélelem nélkül ápolta a dögvészbe esetteket, úgyhogy méltó példát nyújtott. Nemcsak a kép, de az egész oltár a pestis veszélyeire utal ; megengesztelésül készült, amit a festményen kívül főkép fent a haragvó Isten s az igazságot osztó, büntető, kardos angyal is mutat. Topográfiai érdekessége az oltárképnek a budai Dunapart, melyet körülbelül a kép keletkezésének idejében építettek be lassanként házakkal. Magas fák emelkednek az apró házak fölé ; templomot a budai Dunapartnak ezen a részén azonban nem látunk. A folyó partja rendetlen, szabályozatlan, majdnem olyan, mint a Csepelsziget táján ma. A Duna szélén drámai jelenet játszódik le, amelyet tanulságos megfigyelni. A folyón dereglye, benne három alak, míg a kietlen parton kocsi áll, mellette sötét gödör. Pestises szomorú temetése folyik le előttünk. Drámai a képnek ez a része. A pestises betegek kezelése a városon kívül egy ragály telepen történt. Hogy ilyen telep milyen lehetett, arról felvilágosítással szolgál egy borromei Szent Károlyt ábrázoló kép, amely az óbudai plébániatemplomban van. 11*