Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Jajczay János: Budai és pesti veduták vallásos tárgyú képeken 157-173

158 JAJCZAY JÁNOS Florian Stiftsmuseumban van s amelyen festője a keresztrefeszítést festette meg 1470—1480 táján. A távolban a Szent István dómot s a Burgot látjuk. Egy nem sokkal később készült képen, a Menekülés Egyiptomba címűn (Schottenstift Gallerie), az akkori császárváros csillagfénynél látható. Egy harmadik képen, amely ugyancsak a Schottenstift tulajdona Mária és Erzsébet találkozását egész különös módon ábrázolja ismeretlen művésze : a Kärntnerstrassen, gótikus házak között a Stefansdom árnyékában. Tudjuk, hogy a török megszállás után Budán, Pesten épület vagy szobor is legfeljebb csak törmelékként maradt ránk. Képnek úgyszólván híre-hamva sincs, így sajnos csak olyan festményeket találhattunk, amelyek Buda visszavétele után keletkeztek. Ezek a festmények bennünket most elsősorban topográfiai szempontból érdekelnek, mert a Főváros egy-egy részének más-más időből való helyzetéről adnak felvilágosítást, bár a XVII. század végétől számítva sok metszetet ismerünk s így városunkat helyrajzilag tisztázni tudjuk. Az ismert metszetek annál inkább használhatók, mert ezeket eltérőleg a régebbi ábrázolásoktól már nem olyan grafikusok készítették, akik meglevő ismert látképet utánoztak, variáltak, átalakítottak valamely leírás, vagy ami még rosszabb, csapongó fantáziájuk szerint, mégis a sok ismert metszet mellett a városképes festmények természetüknél fogva nagyon becsesek, mert színesek s így többet és elevenebb képet nyújtanak, mint akár a metszetek vagy karcok. Festmény, amelyen csak veduta volna a XVII. század végétől számítva a múlt század közepéig nagyon kevés maradt ránk és így a szentképek, amelyeken Pest-Budából egy-egy rész is látható, különös figyelmet érdemelnek annak ellenére, hogy ezeken a képeken nem főkép a helyi vonatkozást hangsúlyozta a festő, mert hiszen nem is ebből a célból készültek. Azonban nemcsak a helyrajzi szempontok teszik vonzóvá és arra érdemessé ezeket a képeket, hogy velük foglalkozzunk, hanem a helyi vonatkozás mellett sok minden másról is felvilágosítást nyújtanak, így például keletkezésük korának kulturális, szellemtörténeti, de különösen vallási kérdéseibe világítanak be, sőt igen gyakran szociális hátterük van. Nem mindegy, hogy egy-egy képre milyen szent kerül; súlyos oka volt annak, hogy például Borromei Szent Károlyt, vagy Szent Józsefet ábrázolták. Nem találomra festette a megrendelő Nepomuki Szent Jánost temploma zászlajára, mint ahogy ma nem véletlen, hogy kis Szent Teréz és Don Bosco kultuszáról beszélünk. Amint lelki háttere van annak, hogy közbenjárásért folyamodunk ma a lisieuxi szenthez, úgy mélyenjáró oka volt régen is. Ezekről a régi képekről leolvashatjuk a kor sajátos misztikáját, mely a barokk korszaknak és még az utána következő időknek is megvolt. Ezek a festmények a város lakóinak eleven hitét fejezik ki. Az elmúlt Pest-Buda devocionális emlékeiben a város lakóinak vágya, reménysége, hálája, fájdalma, baja, vigasza, öröme nyilvánul meg. A felszabadítás után Budát és Pestet főleg idegen telepesek szállják meg ; indigenátust nyernek, gyökeret ereszt a jövevény, polgár lesz s a nagy küzdelmek árán szerzett vagyonkáját minden erővel megvédi. Bajában — mert hiszen kijutott az újjászületett városnak a tűzvész, árvíz, fekete halál — segítségül kéri a rajta kívül álló nagy erőket. Csodálatos