Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
140 BEWTZKY JÁNOS kibocsájtani, minthogy pesti föld« volt. 252 ) Ezzel szemben Guttmann Ferenc vallomásából az tűnik ki, hogy volt idő, amikor a pestiek nem bánták, ha idegen fuvarosok lovai és marhái legelték a határuk füvét. Guttmann »midőn föl s alá járt volna (a pesti határban) sokszor hallotta az öregektül kiáltani, mondván : Eressz ki már. Ahun az határ a dombon. Úgy 40—50 szekérbeli marhákat is kieresztettenek, úgy, mint pesti földön. Onnét mondja pesti földnek, hogy ott nem bántották (a jószágot), de egy határját sem tudja Gubacsnak és Pestnek.« 253 ) Nyilvánvaló tehát, hogy csak a rétek és szántások környékét tilalmazták a pestiek. Cseszkó István pásztor embernek is mondta az öreg Juhász István, aki a török idejében is vidékünkön pásztorkodott, hogy »pesti emberektől ne félj.« Cseszkó, »följebb is legeltette pesti földön juhait, soha senki sem bántotta.« 254 ) Ugyanígy birtokukba vették a pestiek a Duna horgasa melletti — egykor török által tilalmazott — a vármegye régi akasztófáján fölül való rétet is, amelyet a XVII. század végétől kezdve Pap Rétjének vagy Plébános Rétjének hívtak 255 ) és amelyet állandóan a pestiek, mint sajátjukat bírtak, a némediekkel való közös pusztabérlet idején és még Szeleczky idejében is. 256 ) Közvetlenül Buda megvétele után úgylátszik egy ideig nem kaszálták a rétet. 257 ) Mielőtt a pesti plébánosé lett volna »valami budai német úr számára kaszálták ezen rétet, de kitül árendálta« arra nem emlékezett nemes Halász István tanú uram. 258 ) Szuhai Gergely pesti polgár pedig azt is tudta, »hogy valamely budai német úr számára két nyáron kaszálták, ....azután mindétig pesti plébános uram kaszáltatta.« 259 ) Velecsán János pesti plébános saját szavai szerint a dunaparti, Gubaccsal határos, szabad királyi Pest városi rétet élete végéig birtokolja. 260 ) A pesti plébános és talán a budai német úr előtt is a rétet, »melyet pesti plébános uram a város engedelmébül kaszáitat, mindenkoron pesti uraimék tilalmazták és kaszálták.« 261 ) »Pesti uraimék hordották el a füvet róla, de boglyában nem rakták.« 262 ) Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a várostól nagy távolságban fekvő réten bizonytalan lett volna bármit is ott hagyni. A rét egy részén — »amint mostan plébános uram gunyhólya vagyon« — és a tőle északra fekvő földeken »vetések volt pesti uraiméknak és generális Ebergényi uram őexelentiája regementje midőn itt feküdt, akkoron összegázolta.« 263 ) Ha a katonaságtól nem is tudták a pestiek a rétet megvédeni, a környékbeli pásztor, fuvaros és földműves emberektől itt is igyekeztek azt oltalmazni. Itt a soroksári országúton Szegedről szállították a sót a szekeresek. Huszári Mihály is »Rákóczi Ferenc hadakozása után Szegedre járván sóért, amidőn a sóval oda érkeztek, ahol a Duna horgasa mondatik lenni és amely vízmosásos árok ottan bé mégyen a Dunába, ott eresztették ki mondván : ezen felül már a pesti föld és pedig alul gubacsi föld, azért itt eresztünk ki.« 264 ) Huszári Mihályéknak megvolt az okuk, hogy ne a pesti határban eresszék ki legelni és pihenni igavonó barmaikat, mert »azon mostani pesti plébánus uram rétje irányában pestiek a láncát elvették, úgy több emberekét is, melyeket ki köllett váltani pestiektül a mezőbérért.« 265 ) »A pesti csőszök hét láncokat vették el és minden pár ökörtül két pénzt füzettek, annak utána úgy adták vissza láncaikat, hogy — úgy mond — pesti határban mért eresztették ki.« 266 ) Cseszkó Mihály fia is
