Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156

SZÁZ ÉV A PESTI.HATÁR.ÉIJSTÉBŐI, (1663—1756) f3I tudja. Azt is hallotta Korponai Kis Andrástúl, hogy Vattay úr levelet adott olyan formán, hogyha valami marhát talál Fűszkúton alul, "szabadon elhajthassa, mivel addig a szentlőrinci határt tartotta. Felől pedig, Fűszkúton felől, kűbánya felé ne bántsa, mert a Pesthez való.«

175

) Ez utóbbi vallomásból kitűnik, hogy a Fűzkút, amelyet talán a közelében lévő fűzfák után neveztek így, a mai Kúttó-dülőben lehetett. A tanuk a Török Istrázsától a Duna felé terjedő területen a határhányások meghatározásában igen ingadozók voltak. Bgyesek szerint »valamely Békás nevű tóig tartotta a pesti földet a pesti török, amely esik, amint reá emlékezik, gyömrei úton alól, Némedi felé.«

176

) Mások pedig úgy hallották, »hogy Szentlőrincnek és Pestnek üllői és gyömrői utak táján volna az határok.«

177

) Ezek mindenesetre igen ingadozó megjelölések. 1696-ban emlékeztek a tanuk, »hogy a Büdös-tó a szentlőrinci határba, a Fehér-tó pedig a pesti határba esik.« amit az egyik tanú magától a szentlőrinci török úrtól hallott.

178

) Itt a Fehér-tó és a Büdös-tó között az úgynevezett Kerek- vagy Kerékhalmot tartották határnak »török idejében is« Szentlőrinc, Gubacs és Pest között.

179

) Eddig a Pestről tekintve »Büdös tón innen és a Fejér-tón túl való Kerék-halomig és a Kőbányáig is a szentlőrinci török úr szabadon eresztette és hajthatta a juhokat.«

180

) Ez a Kerekhalom a mai Epres erdő keleti sarkának táján lehetett és így megállapítható, hogy ezen a területen is a pesti török használta földek illetve rétek határáig terjesztették ki később á pesti határt. Ugyanígy az Ullőiút mellett is volt egy domb, amelyet határdombnak tartottak. Vonnád György »szolga legény lévén, Cegléden járván, azon üllei-út felül, valamely látó hegyig tartották a pesti földet. Az török is addig bírta.«

181

) Tenkely Miklós pedig, aki 1737-ben 98 esztendős volt, »török világban is élt. Egy öreg bátyja (tói), Monoron laktában, egyszer a többi között Pestrül midőn kijöttek volna kocsin, kérdezte ezen fátens : Bátyám uram! Meddig tart a pesti határ? Amaz felele : Öcsém! Ezen határ, mely az üllei út mellett most is szépen látszik ez hasítja és választja Pest és Szentlőrinc között az határt.«

182

) A pesti határ — amint a felsorakoztatott nevekből látjuk, — tele volt kisebb-nagyobb szikes tavakkal. A tanúvallomásokban ezek a tavak különböző nevek alatt — Békás, Büdös, Fehér, Fizér, Kakás, Kakas, Nádas, Sombékos, Sós, Székes — szerepelnek. A hely és határ megjelölését nagyon zavarta, hogy egyes tavakat különböző nevekkel illettek. Szuhay György »a Büdös-tónak az elmúlt kuruc háborúban hallotta nevezetit, annak előtte csak Székestónak hallotta nevezni.«

183

) Vargha András viszont a Büdös-tót azelőtt Nádastónak hallotta hívni.

184

) A rendelkezésünkre álló adatok alapján összeállítva kitűnik, hogy a Fehértót Sóstónak,

185

) a Büdöstót Sombékos-, Székes- és Nádastónak

186

) nevezték. A Fizér és Kakás, illetve Kakas tó, amely utóbbi két név azonos lehet, talán külön tavak voltak és nem a Fehér- és Büdös-tó neveinek változatai.

187

) Nagy melegekben, így 1736-ban is a sekélyebb tavak nagyrésze kiszáradt. A Fehértóban azonban ekkor is víz volt, ami nagysága és nagyobb mélysége mellett tanúskodik.

188

) Ennek a Fehértónak a fele egyesek szerint már a szentlőrinci határba esett.

189

) A Pest városára kedvező vallomások azonban nem voltak egységesek, mert amikor 1722 nyarán »pestiek kimentek szolgabíróval és esküttel 9*