Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
132 BEIylTZKY JÁNOS Szentlőrinc felől a pesti határra, gyömrői és üllei útnál két némedi, Jobbágy György és Juhász Mátyás névő emberrel és Varga András tanúval, hogy tennének kölembezest az ott lévő hányás iránt, minémő légyen? A pestiek azt állítván, hogy határ légyen, a kivitt két némedi ember pedig azt mondotta, hogy csak réttilalmazó jel volna.« 190 ) Demőry András pedig »Buda megvétele előtt circiter tíz esztendeig Cinkotán lakván .. .mindenkor az egész Pest elein lévő öreg emberektül úgy hallotta és úgy is tartották, hogy azon Kőbánya a szentlőrinci határban légyen. Amint, hogy a szentlőrinci puszta telekjét is mindjárt a Kőbányán alól, közel egy lapos völgyben — ahol is egy hegyes halom vagyon — vallja és tudja lenni, ahol száma nélkül volt és járt.« 191 ) Ha ez tényleg így volt, akkor a pesti határ eredetileg mintegy a mai kőbányai Kápolna tér tájáig tarthatott. A pesti határt a kiváltságlevél kiadásáig kétszer jelölték ki. Először 1695-ben Sőttér Ferenc, másodszor 1703-ban Szunyogh Imre határjárása alkalmával. Alsónémedin lakó nemes Halász István tanú vallomása szerint 1700 táján a »pesti lakosok .. .Duna horgasán alól a Dunátul fogva egész a Rákos vizéig által határozták jól tetszetes és övekig való hányásokkal.« 192 ) Nyilvánvaló, hogy ez az 1703. évi határjárással függött össze. A gubacsi határ ismételt pontosabb kijelölése a Szeleczky-féle bérlet idejében 1724—1730-ig történt meg. Ez a kijelölés azonban igen egyoldalú volt. Részben »a pesti iberajterek és csőszök, Szuhaival együtt, egyszer is másszor is kuruc üdő előtt is utána is hányták föl azon hányásokat.« 193 ) Részben »maga báró Szeleczky uram őnagysága azon domb (Hosszúhalom a Nádas-tón fölül) mellett keresztet vágott« és megparancsolta, hogy onnan följebb marháját ne hajtsák mert az már pesti föld. 194 ) Szeleczky uram azonban nem nagyon tartotta tiszteletben a mások határhányásait, mert »amely tilalmast pesti uraimék valamely homok dombocskán tettek volt, két vagy három hantbul állót a szentlőrinci teleken fölül.« azt egyik emberével, Mikó Mihállyal, »tisztartója parancsolatjábul« elhányatta. 195 ) Viszont »Szeleczky uram őnagysága embere a nyereg főben hordozta a kapát, ahol tetszett fölhántolta.« 196 ) A pesti határ dunaparti végpontjának meghatározása általában megegyezik a tanuk vallomásával, akik »az pesti határt a gubacsi határral a Sánc-ároknál és a Duna-horgasánál hallották összemenni, török üdőben is, azután is.« 197 ) A tanúvallomásokban szereplő Duna-horgasa alatt — amint egyes vallomásokból következtethető — a Csepeli-Dunaágnak a kiszakadásától a mai Gubacsi-hídig terjedő részét érthették a tanuk. A Sánc-ároknak pedig vagy a mai Büdös-árok egykori torkolatát, vagy pedig, ami valószínűbb, a mai 1738-ban megállapított fővárosi határ dunaparti részén beszakadó vízmosások végét. Ez tűnik ki a határmegállapítással kapcsolatos több tanú vallomásából is, bár kétségtelen, hogy a határrészek megjelölése, mivel az egykori nevek a XVIII. század folyamán eltűntek és maguk a tanuk sem voltak bennük biztosak, ma már nem könnyű. A Duna-horgasának pontos megállapítását Guttmann János ócsai pásztorember vallomásában találjuk meg. Szerinte a Pap Rétjét mindenkor a pestiek bírták. Ezt a Pap Rétjét 1738-ban Plébános Rétjének nevezték és déli oldalán egy árok húzódott. Ez — megállapításunk szerint — a
