Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
130 BEWTZKY JÁNOS tartott határjárás alkalmából, »az mint az rétek széliben az Farkas halmátul mentünk, azon vinne az Nagy dombra az határ, amely Nagy-domb hasítaná. Pest és Cinkota között az határt.« 159 ) A cinkotai út és a rákosi malom mellett a Rákos-patak egy szigetet alkot. Bzt a szigetet Rencének hívták a XVIII. század elején. Vargha András úgy hallotta, hogy »a malmon felül lévő sziget formát — akit már most (1736-ban) Renczének neveztetni hall — mindenkor..., de kiváltképen kuruc üdőtül fogyást Szent Iyőrinchöz tartozandó földnek hallotta lenni.« 168 ) Tóth András viszont »kuruc világ előtt őllött az rákosi malomban és a vámot pesti molnárnak adta és a Rákos mellett lévő réteket, hogy pestiek mindenkoron kaszálták, jól tudja, de meddig föl Keresztúr felé, azt nem tudja.« 161 ) Ennek a Rencének a nevével is úgy voltak a tanuk, mint a többi pesti határbeli névvel, egyrészüknek fogalmuk sem volt róla, hogy hol fekszik az így nevezett terület és nevét sem hallották soha. 162 ) Pest és Keresztúr között szintén több határjelről esik szó a tanúvallomásokban. Itt a legfontosabb határpont a Török Istrázsa hegy melletti hármas határ volt. Itt érintkezett Pest, Keresztúr és Szentlőrinc határa. 163 } Balázs András itt tudott »hármas kicsiny határt Keresztúr felé. Egyikét hallotta még török üdőben pestinek, másikát szentlőrincinek, harmadikát keresztúrinak lenni.« 164 ) Nem valószínű, hogy erre ahatár jelre vonatkoznának egy 1737. évi tanúnak a szavai, aki »a Török Istrázsán fölül, mintegy huszonhárom lépésnyire lévő határhányást hallotta az öregektül, hogy Pest és Keresztúr között oldal határ légyen.« 165 ) Ilyen oldalhatár volt az ecseri és keresztúri utak mellett is. 166 ) A Sashalomtól a Török Istrázsáig húzható vonal mentén emeltek tehát határhányásokat Pest és Keresztúr között. 167 ) Nincs kizárva, hogy ezen pesti, keresztúri és szentlőrinci hármas határon is volt egy határkő. »Bzen domb török istrázsa volt« 168 ) vagyis az előretolt pesti török őrszemek tanyáztak rajta, hogy az esetleg a síkság felől közeledő ellenséges csapatokat, kóborló hajdúkat jelezzék és távoltartsák. Ilyen török istrázsa emlékét őrzi, a Rákos mentén, a mai Törökőr dűlő neve is. 169 ) A szentlőrinci, keresztiiri és pesti határ érintkezésének közelében álló egykori őrhelyig »tilalmazták pestiek, úgymint magok földét és a tájon török világban a török valami pásztort kaphatott, a talpát jól megverte.« 170 Paber Pál pedig, aki »húsz esztendős korától fogvást eleget járt föl s alá azon keresztúri úton, mely Pestre vezet.« visszaemlékezett, hogy »török idejében a török őt megkorbácsolta midőn kieresztett« 171 ) vagyis midőn fáradt igavonóit azon a tájon, a pesti határban, pihenni megállván, legeltette. Azt már láttuk, hogy a török csaknem minden esztendőben megújította a szentlőrinci pusztán a réttilalmazó jeleket. »Csak úgy újította, mint tilalmas határt s nem mint igaz határt.« 172 ) Az egyik 1702-ben tartott tanuvallatás adatai szerint a kőbányán alul lévő Fűz- vagy Fűskút lett volna a török idejében Pest és Szentlőrinc között a határ. 173 ) Boldogh Mihály vallomása szerint »a szentlőrinci pusztát marhajárásra mind magyar úrtul s mind török úrtul követték s tovább marhájukat nem merték legeltetni Füskútnál, mivel addig s nem tovább tartották az szentlőrinci határt.« 174 ) Béres Pál »régiektűi hallotta, hogy Fűszkut Szent Lőrinc és Pest között volna határ, de maga azt nyilván nem
