Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156

124 BEI4TZKY JÁNOS Ugyanezt tudta Horváth István is, »hogy a paraszt emberek kimutogatták volna a határokat a töröknek. A némedieket mondja, hogy mutogatták volna ki a szentlőrinci pusztának határait oda való török úrnak.«

110

) A község-határok azonban igen kétséges gátat jelentettek a török zsarolásaival szemben, tavasszal, nyár elején »midőn táboros idő volt — aki gyakorta vala — akár mely helység és puszta határán rétet kaszáltatott, fövet, szénáját és mást amire szüksége volt s talált, Pestre szabadon bevitte. Az pesti török kemény télben szabadon elment két-háromszáz szánnal is fáért kerepesi erdőbe.«

111

) »Néha, nagy télnek idején, hogy a pesti török tízhúsz szánkó magával elment, hol kerepesi, hol péceli, hol ecseri, hol maglódi erdőre fáért s úgy vitte be Pestre maga szükségére.«

112

) »Kemény télkor a pesti török kiment maglódi, ecseri, mogyoródi, csabai erdőkre, ki taligával, ki szekérrel, ki szánnal, úgy hogy száz-kétszáz is megvolt, s úgy vitték bé Pestre a fát.«

113

) Itatjuk tehát, hogy a csabai, ecseri, kerepesi, maglódi, mogyoródi és péceli erdőkből akkor és úgy vitt a pesti török fát, amikor és ahogy neki tetszett. A határok megállapításának kérdése csak akkor érdekelte a török urakat, hogyha a hódolt falvak lakossága nagyobb civódásokba bonyolódott. Ilyenkor »amidőn valami villongások voltak az határok végett, Fülekrül hoztak szolgabírót, de török hozta-e ki, vagy a falusiak« nem tudta a tanú.

114

) Varga András »hallotta a gödöllőiektől, hogy midőn török világban a gödöllőiek és szadaiak közt határ végett villongás volt, a török urok tett igazítást határjokban.«

115

) Unyi János is tudta, hogy »szadaiak és gödöllőiek között az határ végett volt villongás, melyeknek egy török urok lévén, úgy csinált maga (a török úr) határt nekiek.«

116

) Faragó István még azt is tudta, hogy »szadaiak vetekedvén az határok iránt, Pesten lakozó szadai török úr kimenvén a szadaiakkal, határt hányatott, elfoglalván darab földjeiket a gödöllőieknek.«

117

) Amiből kitűnik, hogy a szadai török úr nem épen Önzetlen bíró volt. Pap Mihály pedig úgy »hallotta, midőn Pécel és Csaba nevő helységek közt a határ végett villongás volt, kimentek azon faluk török földesurai és a pesti, budai basák emberei jelenlétiben a bizonságok által megmutatott hajdani határokat helyben hagyták.«

118

) Molnár István meg úgy tudta, »hogy az török ideiben palotaiak és szentmihályiak magok közt az határ végett veszekedvén, a török engedelmébül a palotaiak Kecskemétrül vagy Kövesrül szolgabírót hoztak volt ki, de semmi határigazítást nem tehetett, csak úgy maradtak az előbbeni határok.

119

) * * * A török uralom alatti határvillongások megoldásának egyik legérdekesebbike a Pest és Cinkota között történt határmegállapítás volt. Hz a határmegállapítás azért is érdekes, mert fényt vet a régi középkori magyar királyi levéltár sorsára is. Buda 1526. és 1541. évi török általi elfoglalásakor a középkori királyi, nádori, tárnokmesteri, sőt talán városi és egyéb levéltáraink nem mind pusztultak el. A királyi levéltár megmaradását az is igazolja, hogy az 1526. után Zápolyai János hatalmában volt. Az 1541. évi elfoglalás pedig pusztítás nélkül ment végbe és így a levéltár addig megmaradt részének további fönnmaradása is lehetséges volt.

120

) Brről különben maguk a törökök