Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156

SZÁZ ÉV A PESTI HATÁR ÉI

y

ETÉBÓ% (1663—1756) 125 is bizonyságot tettek 1602-ben, amikor többek között kifejezetten állították, hogy »amikor mi Budát, Esztergomot és Pestet megvettük, valami levelet ottan találtunk, (bárcsak) egy tenyérnyi papiros is (lett volna az), nem veszett el benne, mind azonkép a helyén van, valamint a keresztények hagyták.«

121

) Hihető tehát, hogy a királyi levéltár maradványai egészen Buda várának 1686. évi ostromáig fennmaradtak és hogy csak akkor pusztultak el. Ezt a feltevésünket különösen alátámasztják a következő adatok, amelyeket az 1720. június 21-én tartott tanúkihallgatás alkalmával, — amikor a felperes, Cinkotán birtokos Beniczky Tamás és az alperes szabad királyi Pest városa közötti határkérdést akarták tisztázni, — több, török világban is itt élt tanú elbeszéléséből lehet kihámoznunk.

122

) Az első tanú a Nagykörösön lakó hetven esztendős Demjén András volt, aki a »török üdőben Cinkotán lakott circiter 10 esztendeig.« Nemcsak a határjeleket ismerte fel, »hanem még a régi határlevelet is szemeivel látta Czinkotán laktában, melyet hajdan Mátyás király adta volt a czinkotaiaknak és abban föl voltak téve ezek a határok.«

123

) Abban, hogy Cinkotán az 1670-es—1680-as években — amikor a tanú ott élhetett — egy Mátyás király korabeli határmegállapító levelet őriztek, semmi különöset nem találhatunk, hiszen ez az oklevél az 154l-es török foglalás után is a község birtokában maradhatott. Figyelemre méltó azonban, hogy ezt az oklevelet a község eredetileg nem birtokolta, hanem egy vitás eset alkalmával szerezte meg a XVII. század hetvenes-nyolcvanas éveiben. A pesti törökök — vallotta Szálai Iyőrinc hetvenkét éves komáromi polgár, aki a török világban Cinkotán lakott — egyidőben a Rákos rétjének cinkotai területre eső részét is kaszálgatni kezdték. »A (kárvallott) cinkotaiak bé mentek Budára és onnand Mátyás királynak határlevelit a basa.... nékiek kiadta« és »akkori üdőben valamerre azt a levelet vitték, ott nyitották a (határ) hányásokat.«

124

) Ugyanilyen értelemben vallott a hetven esztendős, egykor cinkotai lakos Kalácska János is, aki mint a tatai uradalom jobbágya 1720-ban a komárommegyei Szomódon lakott. Szerinte »amidőn a pesti törökkel a Rákos rété miatt villongásban lettek volna, össze beszélvén a czinkotai lakosok, mondván : nosza, menjünk bé Budára, az ország leveleit s Mátyás király idejében levőket hányassuk meg. Arra be is mentek és föltanálták, s kihozták, nem tudja párját-e vagy, magát a levelét és azon levéllel járták, újították a .. .határokat.«

125

) Természetesen a nagylelkű basa nem ingyen kerestette ki és ajándékozta oda a cinkotaiaknak Mátyás király levelét, hanem, »hogy nékiek kiadta fizettek 100, id est száz tallért«, azonkívül a törökök »párját ugyan megtartották.«

126

) A Mátyás király idejéből származó határ járó levél nem sok tényleges értéket jelentett volna a cinkotaiaknak, ha annak intézkedéseit a gyakorlatban nem tudták volna megvalósítani. Bzért szükséges volt, hogy az oklevél alapján az illetékes hatóságok új határjárást tartsanak. »A határhányásban pedig az szolgabírák nem voltak ugyan jelen, mert ki Fülekben s ki Korponán lakott, de az gondviselőjük, hadnagyok, az tartománynak népe jelen volt, ahová a levél szólott, arra vitték a határt.«

127

) Az egyik tanú szerint, aki épen »az Rákos partján Czinkota felől szántott« és »onnand