Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
SZÁZ ÉV A PESTI HATÁR ÉI.ETÉBŐIy (1663—1756) H5 Azokat azután, akik a keresztények közül marháikkal a tilalmazott rétekre keveredtek »a török mindjárt megverte, hogy ott legeltettek«, 23 ) ha pedig a Rákos mentén »az falusiak kimentek az rítre vesszűt vágni loppal (lopva), ha ott találta a pesti török, megverte őket, akiknek pedig feles vessző kívántatott, meg kellett keresni a pesti törököt,« 24 ) azaz : engedélyt kellett kérni a réteken való tartózkodásra és vesszővágásra. Az egyik tanú »társaival a Rákosban ment a marháival együtt, egy keresztény rab, kire tudniillik bízva volt a Rákos (őrzése), ott kapván őket és egyiket közülük jóformán megverte. A tanún ugyan semmi ütés nem esett, mert hamar észrevévén, másfelé vette az útját.« 25 ) »Se cinkotaiaknak, sem másoknak nem volt szabad ottan kaszálni török engedelme, híre nélkül, hanem — ha valami maradott a töröktől, — lopva, mint hollo a farkas után.« 26 ) A tiltott rét azonban egyre csábította a környékbeli lakosokat és hiába őriztette a rákosi réteket keresztény rabokkal a török, hol itt, hol ott, csak el-el csipegették a szénát belőle. Valószínű, hogy ezeknek a dézsmálásoknak megtorlására néha igen kegyetlen büntetést mért a török és az erre való emlékezés tűnik ki az egyik tanú vallomásából, aki »egykor lopva a Rákosba bemenvén fűért, mások, akik meglátták és megtudták ottvaló létit, mondották néki, hogy halálra vetette a fejét, hogy a Rákosba mert menni.« 27 ) Magától értetődik, hogy az alacsonyabb rangú pesti törökökön és rácokon 28 ) kívül a környező falvak magyar lakosságával kaszáltatták a a füvet a hódítók. Az a terület, amely a székesfőváros határát alkotja, természetesen nem egy török úr kezében volt, hanem a pesti sereg alacsonyabb és magasabb rangú török katonái — úgylátszik közösen — voltak a birtokosai. 29 ) A környező falvak szintén a többnyire Pesten lakó török földesuraknak adóztak és így ezeknek jobbágy lakosai is kaszálták a töröknek a pesti és pestkörnyéki réteket. A szentlőrinci pusztának a rétjét például a kókaiakkal kaszáltatták és ugyancsak velük hordatták is be Pestre a szénát. 30 ) A monori török úr a Rákos rétjein kaszáltatott Monoron lakó jobbágyaival és hordatta be velük Pestre, ahol lakott, a szénát. 31 ) A rákosi réteket különben keresztúriakkal és több falubeli lakosokkal kaszáltatták és a kaszálás és szénagyüjtés idején hétszámra laktak munkások a Rákoson. »A jobbágynak behordani köllött, sölléreknek pedig kaszálni.« 32 ) A Rákos rétje azonban nagy volt és több széna termett raj ta, »mint amennyire a törököknek szüksége lehetett és ezért, volt idő, hogy —- rendszerint harmadában — árendába adták a környékbeli falusiaknak. 33 ) Az egyik tanú »szolga gyermek lévén«, amikor »gazdája a Rákos rétjét maga számára harmadában megbérelvén, minden harmadik boglyát a pesti törökök bevitték.« 34 ) Egy másik tanúnak is »az atyja harmadában kibérelte a törököktűi és mindenik boglyát, aki harmadik volt, a török számára vitte bé Pestre és más is, ha akart használni a pesti török engedelmébül.« 35 ) Egy harmadik tanú pedig »maga is kaszálta harmadában a Rákost.« 36 ) Különösen a cinkotai lakosok sorából kerültek ki a rétbérlők, de a »cinkotaiaknak sem volt szabad a Rákoson, valameddig jó volt a fű, ... kaszálni, hanem (csak) ha megengedte a török.« 37 ) Úgylátszik azonban, 8*
