Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Kelényi B. Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása, 1511 87-110
100 EEUÊNYI B. OTTÓ és meghalt. A kétségbeesett anyának azt a tanácsot adták, hogy gyermekét a közelfekvő község temetőjébe temessék, hogy a holttest a nagy melegben oszlásnak ne induljon. Mások azonban a szülőket arra biztatták, hogy tegyenek fogadalmat Szent Pál ereklyéinek felkeresésére, hiszen közismert már az isteni kegyelem csodálatos megnyilatkozása Szent Pál közbenjárása által. A szülők erre alázatos szívvel a Szenthez folyamodtak. A csoda megtörtént : a gyermek halotti leplét fölfedve, visszatért az életbe. A szülők szegénységük miatt csak 1490-ben teljesíthették fogadalmukat. Ekkor a Szentnek az országban levő zavarok miatt budai kápolnájában elhelyezett ereklyéjéhez zarándokoltak (Bude in capella sua propter regni disturbium) és a szerzeteseknek, valamint számos embernek elmondták az esetet. Ilyen a III. fejezetben elbeszélt csoda is, amely 1490-ben történt : egy szegedi varga teljesen elvesztette szeme világát. Kilenc hónapig élt teljes vakságban és munkaképtelenné vált. Kétségbeesett helyzetében eszébe jutott Szent Pál, akinek érdemeire való tekintettel Isten már gyakran művelt csodát. Reményteljesen hívta őt segítségül és megígérte, hogy ha visszanyeri látását, elzarándokol Szentlőrincre. Az éjjel egy tisztes öregember jelent meg álmában és harsány hangon felszólította, kövesse őt. Reggelre útrakészen, szemevilága birtokában háza előtt találta magát, úgyhogy arra gondolt, álma folytatódik. Végre megértette, milyen kegyelemben részesítette őt az Úr. Haladéktalanul Budára ment, ahol a szent holtteste feküdt (ubi eedem sanctissime reliquie illó tempore depausabant) és teljesítette fogadalmát. 1490-ben, amikor Orbán pápa ünnepén Szent Pál ereklyéjét Budáról nagy ünnepségek között kolostorába visszavitték (de buda ubi tunc propter regni disturbia pausaverant), délután Bálint atya még Budán Szent Pál házában tartózkodott (me bude domo sancti pauli rémanente). Történt ekkor, hogy a házban tartózkodó Miklós nevű asztalosnak egyéves gyermeke arccal a víztartóba esett és csak a lába maradt kint a vízből. Csak négy óra múlva fedezték föl, amikor már megfulladt. A gyermeket élesztgetni próbálták, nagymennyiségű vizet vertek ki belőle, de minden hiábavaló volt. A szülő ölébe vette gyermekét és nagy jajveszékelésére az egész ház összefutott. Meghallotta a zajt a kolostor tisztes szakácsnő matrónája, L,iza is (matróna devotissima üiza coquine officio occupata). Le ment és vigasztalni, erősíteni kezdte az egybegyűlteket. Majd fölhívta a figyelmet Szent Pálra. Szavaira a szülők térdre estek, segítségül hívták a Szentet és fogadalmat tettek az ereklyék fölkeresésére. Maga a szakácsnő térdre esve kérte az Istent, hogy a Szent érdemeire való tekintettel segítsen a szegény szülőkön. Amint könyörgését bevégezte, a gyermek mindjárt feltámadt. A szülők a gyermekkel Szent Pálhoz zarándokoltak és mindenkinek szemeláttára nagy jámborságukról tettek tanúságot, (cap. LVII.) Ugyanez évben egy jámbor asszony első évében járó fiacskája ragályos betegségbe esett és egy hétig még az anyatejet sem vette magához. Halálraválva anyja Budára vitte őt a szent ereklyékhez, hogy ott a gyermek felgyógyulásáért imádkozzék. Épen délidőben érkezett meg, amikor a kápolna is zárva volt, a szent test őrizetére rendelt szerzetesek pedig az ebédutáni nyugalmat élvezték. Az asszony gyermekével erre a ház felső részébe (domum superiorem) ment és fölkereste a tisztes korú szakácsnét, aki előtt előadta gyermeke baját. A szakácsné azt válaszolta
