Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Kelényi B. Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása, 1511 87-110
A SZEN1%ŐRINC KOLOSTOR TÖRTÉNETÉNEK EI«3Ő IRODALMI FORRÁSA 93 voína, ha nem kellett volna attól tartania, hogy sokan nevének elhallgatását arra magyaráznák, hogy ez bizonyítékainak más szöveggel való ellentmondása miatt történt. Ez a kijelentés pedig azt jelenti, hogy munkájáért vállalja a felelősséget, adatait bizonyítani tudja. Ha a Szent testének átvitelét csak egyszerűen egy meglevő régi szövegből másolta volna le, úgy nem bocsátkoznék magyarázatokba, hanem forrását megnevezve közölné az iratot. Mindezek alapján nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a translatio szövegét a történeti adatok felhasználásával Bálint állította össze. Az ő közlését használta fel a pálos brevárium szerkesztője és a Gamans által leírt kézirat Bálint szövegének másolata volt. Bálint munkáját használhatta föl beszéde szövegében a »Karthauzi névtelen« is, bár az évszámok szempontjából pongyolán. Bálint munkája elsősorban arról értesít, hogy Remete Szent Antal isteni sugallat által vezetve oroszlánok segítségével a sziklás völgyben keresztény hívőkhöz méltó szertartással helyezte Szent Pál testét a thebai földbe 342-ben. És hogy a nagy Szent érdemei a helyszínen tisztességben részesüljenek, a sír mellé néhány szerzetest rendelt, akik ettől kezdve itt folytatták életüket. Sok év múlott el, amidőn 1169-ben Mánuel bizánci császár a Szent romlatlan testét Konstatinápolyba vitte és ott az általa épített »Ecclesia S. Marie Pervilepti id est circum septa« (Szűz Mária bekerített egyháza) templomában a hívek tiszteletére elhelyezte. A szent fejet azonban Rómába, a kereszténység fővárosába vitték. A »Karthauzi névtelen« a templomot így említi : »Asszonyunk sziz Máriának egyházában, kit ennen maga a császár rakatott vala.« 11 ) Orosz pálos író Synopsisában pedig így ír róla : »Manuel császár (1169. körül) megparancsolta, hogy a szent testet helyezzék el a boldogságos Szűz új templomában, amelyet ő építtetett.« 22 ) A templom építésének ideje és Mánuel császár személye körül lappangó hibát először Haminius Cornelius velencei tanácstag vette észre, amidőn a »Névtelen magyar« ellen intézett iratában adatainak megbízhatóságát kétségbevonta. Fuhrmann azonban a kételyeket Anonymus Hungarus említett kiadásában teljesen eloszlatta és a vita során kiderült, hogy a templom neve »Periblepta« és jelentése nem »körülkerített«, hanem »speciosa«, fényes volt. Nem is Komnenos Manuel császár, hanem II. Romanus Argyros császár építette. Ipolyi Arnold 1862-ben a Corvina maradványok felkutatása céljából Konstantinápolyban tartózkodott és figyelme erre a kérdésre is kiterjedt. 24 ) Sikerült is felfedeznie a »S. Maria Periblepta« templomot, ahol egykor Remete Szent Pál teste nyugodott és tanulmány keretében összeállította a templomra vonatkozó adatokat. Ó is arra a következtetésre jut, hogy a templomot Romanus császár építette : ebben őrizték Szent Kelemen fej ereklyéjét, valamint Remete Szent Pál testét is. Szent Kelemen ereklyéje később innen a clugny-i monostorba került és valószínű, hogy vele együtt Remete Szent Pál ereklyéjének egy részét is oda vitték. Ezért olvassuk a francia martyrológiumban, hogy remete Szent Pál testét Clugnyben őrzik. 25 ) Ipolyi megállapítása után most már nem lehet kétely, hogy Remete Szent Pál teste valóban hosszabb ideig Konstatinápolyban pihent. Arra azonban mindmáig nincs pontos adatunk, hogy mikor vitték oda Thebából a Szent testét. A hagyomány szerint — amelyet Bálint leírása is támogat —, nem Romanus császár, a templom alapítója, hanem egyik utóda, Komnenos
