Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza 59-86

BUDA KÖZÉPKORI HEGYRAJZA 85 melyeket az idézett szakasz szerint vasár- és ünnepnapokon is kiadhattak, amikor az árusítás a vecsernyéhez szóló harangozásig tiltva volt (ausgenomen ertzney kranghen letiten zu gros leibs notturft). Ugyanazon Ofner Stadrecht 298. szakasza szerint ünnepnapokon csak Ők tarthatták nyitva boltjaikat (dy apoteker schollen ir laden offen habenn, so man vesper gesingt vund nicht ee) a vecsernyéhez történt harangozás után, de akkor is korlátozva volt az árusítás az enni- és innivalókra, (Man sehol auch kaiinerlay ding nicht fail haben, den nur not dürftige ding zue essen vnnd zue trinken), amiből arra kell következtetni, hogy ezek is üzletkörükbe tartoztak. Minthogy pedig az Ofner Stadtrecht az »apoteker« elnevezésű kereskedőkön kívül »kramer« nevűeket is ismer s ezeknek a 104. szakasz megtiltotta a házakban és boltokban való árusítást (weder in yren heusern, noch in kain gewelben turren fail haben), hanem árusítóbódékra utalta őket (den allain vntter den kremm) : »apoteker« alatt olyan kereskedőt kell értenünk, aki boltban árusított. A textilneműek árusításától azonban csupán az Ofner Stadrecht tiltotta el az apothecariusokat, mert az 1425. évi zágrábi statútum szerint kötelesek voltak jó súly- és hosszmértékeket tartani (quilibet stacioniarius seu apothecarius veras et justas mensuras ac lances, neenon ulnas tarn panni, quam tele tenere et servare teneatur), tehát textilárukkal is kereskedhettek. (Monumenta civitatis Zagrabiae II. k. 48.1.) Mindezek alapján arra kell következtetnünk, hogy az apothecarius boltost, a piatea seu series apothecariorum boltosok utcáját jelentette, ami a középkori magyar nyelvhasználat szerint Kalmár-utca elnevezéssé lett. Ha most azt kívánjuk megállapítani, hogy hol lehetett a középkori Budán a boltosok sora, akkor ehhez az Ofner Stadtrecht 154. szakaszát kell felhasználnunk, ahol a boltosok soráról ismételten szó esik. Kz a szakasz a különböző kofákra vonatkozik (Von der fragnerin rechtenn) s a gyümölcsös kofák árusítóhelyéről a következőket rendeli : »Ir sitz sol sein vor den apotekern vnd sol sich anheben an dem egkhaus der apoteken gen Vnser Frawn gelegen vntz vor her Conrat Gubelwein hauss«, vagyis a boltosok sorának a Boldogasszony templomával szemben álló sarokházától kezdődően árusíthatott az a 9 gyümölcsös kofa, akik árusítási engedéllyel bírtak. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a boltosok sora a Boldogasszony templomával szemben kelet-nyugati irányban haladó házsort jelentette, amely házsor előtt az Ofner Stadtrecht idézett szakasza szerint még 9 főzelékes és 9 sajtos kofa is árusított s az utóbbiak árusítóhelye a boltosok sorának másik végéig terjedt (untz für dy apoteken an dem egk pey den prot pengken) s ugyanitt állottak a kenyérárusok bódéi is. Ha az előadottakhoz hozzávesszük, hogy az Ofner Stadrecht idézett szakasza szerint itt voltak a mészárosok, baromfi- és vadárusok stb. bódéi is, akkor lehetetlen a városháza környékére nem ismerni, ahol ezek az árusítások rendesen folyni szoktak. Mindezekből arra kell következtetnünk, hogy a boltosok sora Budán a középkori városháza közelében állott, ahol egyszersmind állandó élelmiszerpiac is volt. Ezzel aztán a középkori Buda harmadik terét is megkaptuk, amely tér nagy szerepet játszott a város életében nem csupán azért, mert itt állott a városháza, hanem azért is, mert az Ofner Stadtrecht 32. szakasza szerint Szent György napján ezen a téren gyűlt össze a város polgársága (süllen vor dem rathaus auf dem