Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza 59-86

86 GÁRDONYI ALBERT platz zusamenkomen der stat gantz gemein), hogy az új bírót megválassza. Csak egyszer előforduló s így meghatározásra alkalmatlan középkori budai utcanevek a németek utcája (I. Ulászló király 1440. július 31-iki oklevelében), a német mészárosok utcája (a budavárosi tanács 1504. március 14-i oklevelében), a rózsák utcája (a budai káptalan 1499. augusztus 10-i oklevelében) és a Tej-utca, melyről az 1505. évi budai tizedjegyzék alapján tudjuk, hogy a Szombathely közelében terült el. Voltak azonfelül olyan budai utcák is, amelyek nem voltak névvel ellátva. Ilyen volt az Ólasz-utca azon mellékutcája, mely a budai káptalan 1512. április 14-i oklevele szerint a domonkosok kolostorához vezetett (a meridionali vici versus claustrum beati Nicolai transeuntis). Az előadottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a középkori Budát észak-déli irányban két hosszú utca szelte keresztül, nevezetesen az Olasz- és Mindszent-utcák, a mai Úri- és Országház-Tárnok-utcák, melyek a Szombathelyről a Szent György-térre, vagyis a mai Kapisztrántérről a mai Dísz-térre vezettek, s melyeket a Boldogasszony templomával szemben a boltosok sora, illetőleg az itteni piactér osztott két részre. A Szombatkaputól, illetőleg a mai Bécsi-kaputól kiindulva két rövidebb utca haladt észak-déli irányban, nevezetesen a Szent Pál- és Zsidó-utcák, illetőleg a mai Fortuna- és Werbőczy-utcák, melyek azonban csupán a mai Iskola-téren állott domonkosrendi kolostorig jutottak el, itt egyesült a két utca s Szent Miklós-utca néven haladt a Boldogasszony templomig, ahol a középkori Buda főútvonalába, a Mindszent-utcába torkollott. A középkori Szent György-tértől, illetőleg a mai Dísz-tértől ismét két rövidebb utca indult dél felé, nevezetesen a Szent János- és Szent Zsigmond-utcák, a mai Színház- és Szent György-utcák, melyek a királyi palota előtti térbe torkoltak. Ez a tér helyileg nem azonos a mai Szent György-térrel, attól délre terült el s nem volt külön elnevezése. Megállapíthatjuk továbbá, hogy az utcaneveket illető régibb helyrajzi megállapítások módosításra szorulnak s különösen módosításra szorul azon tanítás, mintha a középkori Budának annyi utcája lett volna, ahány utcanévvel a középkori oklevelekben találkozunk. Az utcanevek ugyanis az idők folyamán megváltoztak s ugyanazon utca egy és ugyanazon időben több néven is ismeretes volt. Nem lehet kétséges, hogy további okleveles adatok felszínrejutásával újabb eredményeket lehet még elérni, különösen az alsóváros utcáit illetőleg ; valószínűnek látszik azonban, hogy az előadott helyrajzi megállapítások változatlanul fenn fognak maradni s ezek alapján most már sor kerülhet a budavári házak falán elhelyezett emléktáblák szövegének helyesbítésére. GÁRDONYI ALBERT.