Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza 59-86
84 GÁRDONYI ALBERT király 1498. október 25-i oklevele említ (magister Ambrositis de Pesth rector capelle beate Marie virginis in castro Budensi). A budai káptalan 1512. január 30-i oklevele szerint Tordai Imre mester volt a kápolna papja, egyszersmind azonban az ottani társaskáptalannak is tagja volt (magister Emericus de Thorda canonicus nőve ecclesie beaté Marie virginis ante castrum Budense fundate, necnon rector capelle assumptionis beaté Marie virginis ad latus euisdem ecclesie constructe). Temető is volt a kápolna mellett, amint ezt a budai káptalan 1522. szeptember 15-i oklevelében olvashatjuk (in cimiterio nove ecclesie beaté Marie virginis ante castrum Budense fundate), ami arra vall, hogy a káptalan tagjai plébániai joghatóságot is gyakoroltak. A Szent János-utca és a ferencrendiek Szent János egyháza közötti kapcsolatot a budai káptalan 1525. február 6-i oklevelével igazolhatjuk, amelyben a ferencrendiek kolostorának a helyéül a Szent János-utca van megjelölve (in claustro religiosorum fratrum ordinis sancti Francisa" de observantia Bude in piatea Sancti Iohannis) s a budavárosi tanács 1525. február 6-i oklevele szerint ugyanezen utcában állott a ferencrendi beginák kolostora is (in piatea Sancti Iohannis vocata in vicinitatibus claustri monialium). A Szent János-utca elnevezés a középkor vége felé sűrűn előfordul az oklevelekben, így a budavárosi tanács 1494. március 25-iki (in piatea sancti Iohannis evangeliste) és 1503. február 3-i (in piatea sancti Iohannis evangeliste), továbbá Désházy István komáromi főispán 1524. június 6-i (in vico Sancti Iohannis) okleveleiben, amely utóbbi oklevél a Szent János-utca végében a királyi palotát is említi (inter domos a parte castri Ladislai literati Kwbyn alias provisoris Budensis), ami a középkori Szent János-utcának a mai Színház-utcával való azonosságát kétségtelenné teszi. A Szent János-utcában állott épületeket Némethy La jos 1878-ban kiadott »Török mecsetek Budán« című tanulmányában részletesen felsorolta, amikor is olyan kútfőanyagra támaszkodott, hogy eredményei ma is változatlanul elfogadhatók. Többször előfordul a középkori oklevelekben a »piatea seu series apothecariorum« elnevezés, melynek helymegállapítására az oklevelek nem nyújtanak támpontokat. Megtaláljuk ez utcaelnevezést a budavárosi tanács 1462. szeptember 1-i oklevelében, ahol az apothecariusok testületi háza is meg van említve (in vicinitatibus domorum conf raternitatis apothecariorum), Mátyás király 1475. május 14-i és a budavárosi tanács 1495. július 15-i okleveleiben s a következőkből ki fog tűnni, hogy a Brandenburgi György 1511. augusztus 10-i oklevelében előforduló »piatea Kalmarwcha vocata« is azonos volt ezzel az utcanévvel. A középkori »apothecarius« elnevezést gyakran »gyógyszerész«-nek szokták fordítani, ami hibás fordítás, mert a középkori apothecarius nem azonosítható a modern gyógyszerésszel, hanem a kereskedők egy kategóriáját jelentette. Megállapítható ez magából az Ofner Stadtrecht-ből, melynek 102. szakaszában (Von den apotekären) a következőket olvashatjuk : »Dy apotekär süllen kainerlay kram gewant, noch ander ding, das mit der eilen sich gepurt aus zu messen, fayl haben«, vagyis nem foglalkozhattak olyan áruk eladásával, amelyeket rőffel mértek, tehát textilárukon kívül minden mást árusíthattak. Ide tartoztak a gyógyáruk is,
