Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Rokken Ferenc: Az Erzsébet-híd és a Belváros szabályozása 47-61
AZ E^RZSÉBETHÍD ÉS A BEIyVÁROS SZABÁI^YOZÁSA 61 főváros törvényhatósága az 1900-as években nem így képzelte el véglegesen az Brzsébet-híd pesti feljárójának környékét, mert a belvárosi templom eltávolításával gondolta a városszabályozást teljesen befejezni. A főplébániatemplom ugyanis ebben az időben nem képviselt akkora műtörténeti értéket a törvényhatóság előtt, mint a jelenben. A lerombolást azonban nem hajtották végre a városrendezéssel kapcsolatosan, ami nem jelentette egyúttal azt, hogy a templom állandóan a helyén is maradhat, mert még 1908-ban a kegyesrendiekkel létrejött első telekszabályozási feltételek között is ezt találjuk : »a székesfőváros közönsége a belvárosi jelenlegi római katholikus plébániatemplomot ezen jelenlegi helyén tetszése szerinti időig f entarthatja, minélfogva tehát a rend ezen templom területéből az ő új telkéhez eső területrészt, mely a templomhoz való közlekedés biztosítására szükséges területet is magában foglalja és az idecsatolt B. terven kihúzott vörös vonallal van jelölve, csak a lebontás megtörténte után veheti igénybe«. (Közgyűlési jkv. 1465/1908. e.) A székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1911-ben pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a templomot épen és sértetlenül megőrzi s ezért 1908. évi határozatát hatályon kívül helyezte, ami által a hídfeljáró környéke a mai állapotában maradt fenn. Ha a jelenben kellene ezt a feladatot elvégezni, úgy minden bizonnyal más lenne a hídtengely és más alapgondolatból indulna ki a városszabályozás. Ma valószínűen abban az irányban keresnék a megoldást, amelyet az első vegyesbizottsági ülésben elvetettek, t. i. a hídtengelynek a Petőfitéren levő görögkeleti templom környékén való elhelyezéséből indulnának ki, ami kevesebb várostörténeti emlék megsemmisítését eredményezné s a szintemelést sem tenné szükségessé. Dr. Rokken Ferenc.
