Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rokken Ferenc: Az Erzsébet-híd és a Belváros szabályozása 47-61

60 DR. ROKKEN FERENC torkolatot nyerjenek. Az egykori Hal-tér fennmaradásának alapját az 1893. évi vegyesbizottsági jegyzőkönyvben találjuk meg, ugyanis a bizottságnak az volt az elgondolása, hogy az új Duna-utca főútvonal lesz és a hídra való kijutás sokkal célszerűbb a közlekedés szempontjából, ha a hídfő előtt szabad terület marad, Hogy a teret parkírozták és nem eredeti rendeltetésének adták át, annak magyarázatát abban találjuk meg, hogy a Calvintér felől a közlekedés az Erzsébet-híd irányában a Belváros e részében levő régi és szűk utcák következtében nem élénkült meg. Természetesen így nincs szükség a Duna-utcára, mint forgalmi főútvonalra és csak kizárólag az Eskü-út bonyolítja le a közlekedést az Erzsébet-híd felé. A Hal-tér ismertetése kapcsán meg kell emlékezni még a belvárosi plébánia-épületről is, amely a tér közelében a Dunaparton állott. A plébánia helyén az Erzsébet-híd pesti hídfője épült meg, ami természetes is volt, hiszen az 1893. évi XIV. t.-c. ezt jelölte ki iránypontul. A lebontott emeletes plébániát 1820-ban építették, illetőleg a régi földszintes házat ekkor alakították át. Tervezője Zitterbarth János építőmester volt. A plébánia mellett állott az iskola és a templom világi alkalmazottainak a lakása is, amelyeket szintén lebontottak. Végül fel kell sorolni az eltűnt belvárosi utcákat is, hogy teljes legyen a kép a hajdani Belváros középpontjáról, amelynek helyén ma az Apponyitér, Eskü-út, Eskü-tér, Kigyó- és Duna-utcák környéke keletkezett. A Ferenciek-teréről vezetett a Sebestyén-utca a Sebestyén-térig (ma az Apponyi-tér területében van), amely teljesen megszűnt. Ugyancsak a Ferenciek-teréről indult ki a Kigyó-utca is, amelynek egyik fele ma is megvan, a másik fele az Apponyi-tér területébe került. A Városház-utcát a Váci-utca foglalta el, amely utca eredetileg mint rövid és szűk köz a pesti városháza mellett a Kigyó-utca torkolatától a mai Eskü-útig, vagyis a kegyesrendiek mai székháza előtt hvizódott. A Plébánia-utca vagy Toronyutca szintén kicsiny volt és a templomtól vezetett a plébánia mögött a Haltérre (ma az Eskü-út területében van). A régi Duna-utca területét az ottani házhelyekhez csatolták és mellette nyitottak új utcát, amit hasonlóképen Duna-utcának neveztek el. Teljesen beépítették a Lakatos-utcát, amely a mai Apponyi-térről indult és a Veres Pálné-utcával párhuzamosan haladt. Szabályozás folytán nyerte Apponyi-téri torkolatát a Veress Pálné-utca (volt Zöldfa-utca) és Eskü-téri betorkolását a Molnár-utca. A Sebestyén- és Kigyóutca találkozásánál — szemben a ferencrendiek templomával — kisebb tér volt, amelyet Kigyó-térnek hívtak. Ez csupán az utcák torkolatából származott és teljesen nélkülözte a tér jellegét ; egyedüli érdekessége az volt, hogy a Kigyó- és Sebestyén-utcák érintkezésénél állott sarokházban volt elhelyezve a »Kigyó patika«, amelyről a teret és az utcát is elnevezték. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a tanulmányunk elején felsorolt indokok helyességét teljes mértékben igazolták az eredmények s különösen a közlekedési szempontok azok, amelyek mérlegelése megadja a felmentvényt a híd építését és a Belváros szabályozását intéző hatóságok számára. A mai kor szemüvegén keresztül már kifogás alá esik a megoldás, mivel a nagy műtörténeti értéket képviselő belvárosi plébániatemplomot lesülyesztették és környékét nem a legszerencsésebben szabályozták. Ennek magyarázatát pedig abban találjuk meg, hogy maga a székes-