Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rokken Ferenc: Az Erzsébet-híd és a Belváros szabályozása 47-61

DR. ROKKEN FERENC Végül a vegyesbizottság a pénzügyi kérdésekkel is foglalkozott, mert az időközben kiküldött albizottságok jelentései alapján az elfogadásra ajánlott Eskütéri-híd építési, továbbá kisajátítási összes költségeit 5,139.456 forintban állapította meg. Ebben az összegben már bennfoglaltatott a városrendezéssel összefüggő 35 belvárosi ház kisajátítási költsége is. Ezután a vegyesbizottság ülését bezárta, a jegyzőkönyv hitelesített példányait pedig bemutatta a felsőbb hatóságoknak. A vegyesbizottság ülésében a most ismertetett hídépítési és városrendezési elgondolásokon kívül még több terv is napvilágot látott. Igen ügyesen oldotta meg az egyik tervező például a belvárosi templommal kapcsolatosan a híd elhelyezését. Szerinte a Hatvani-utca tengelye, mint főforgalmi útvonal meghosszabbítandó a templom tengelyéig egyenes irányban, a híd tengelye pedig ugyancsak egyenes folytatása lenne a templomtengelynek, A közlekedési megoldást pedig úgy képzelte el a tervező, hogy a meghosszabbított Hatvani-utca a templomnál két részre oszlanék és árkádszerű feljáróval kerülné meg a templomot. Ez a terv még a kegyesrendiek telkének kisajátítását is szükségessé tette volna. A tervhez csatolt költségvetés tanúsága szerint a hídépítési és városrendezési összes költségek 11 és fél millió forintot tettek ki, amelyből hasznos kisajátítások címén 4 millió megtérült volna. A következő tervezések kidolgozásánál a belvárosi templom nem jött számításba, mert semmi műtörténeti értéket sem tulajdonítottak a templomnak, egyszerűen lebontandónak gondolták. Az egyik tervező az előbb ismertetett megoldást követte, csupán a templom lebontása után vezette volna a meghosszabbított Hatvani-utcát az új hídig. A megsemmisült templom helyett pedig a Hal-térre (ma Eskü-tér déli része) képzelte el az új templom felépítését. A másik tervező csak abban tért el az előbbitől, hogy a lerombolt templom helyett az újat a kegyesrendiek telkén gondolta felépíttetni. A többi tervezés pedig annyira nélkülözte a célszerűségi alapot, hogy azokkal céltalan lenne foglalkozni. Az Eskütéri-híd építésével és a városrendezési munkálatok végrehajtásával kapcsolatosan az eddig elmondottak csak előtanulmányok voltak. Ezek alapján kezdett azután foglalkozni 1893-ban a törvényhozás a szóbanforgó kérdésekkel. Végső eredményként megalkotta a XIV. törvénycikket, amely a fő- és székvárosban két állami Dunahíd építéséről szólt. A törvénycikk l.§-a a költségek fedezésének alapjait jelölte meg, a 2. § pedig az építendő hidak arányában szétosztotta az összegeket azon megjegyzéssel, hogy a két híd elkészítésére előirányzott összegből fennmaradó pénz városrendezési célokra fordítandó abban az esetben, ha a főváros közönsége ugyancsak városszabályozási célokra 2 millió forintot felajánl. A törvénycikk e részében találjuk meg az új Eskütéri-híd elhelyezésének és a városszabályozásnak az irányelveit is [2. § a) a főés székvárosi I. kerületi Rudas-fürdő előtti térről a IV. kerületi eskütéri róm. kat. plébánia-épületnek vezető Dunahíd, c) nemkülönben a IV. kerületi róm. kat. plébánia-épület irányában a Rózsa-tér és Sebestyénutcán át a Hatvani-utca torkolatáig vezető útvonal megnyitásának költségeire fordítandó]. A törvénycikk 3. §-a a Hatvani-utca szabályozását írta elő, amely szerint a Hatvani-utcának szélessége 13 ölben (24 méter