Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Rokken Ferenc: Az Erzsébet-híd és a Belváros szabályozása 47-61
AZ ERZSÉBETÍ fD ÉS A BEL^VÁROS SZABÁLYOZÁSA 49 Károly alpolgármester elnöklete alatt Nagy Lajos tanácsnokon kívül 6 bizottsági tag képviselte. A vegyesbizottsági ülésben először a Vámháztéri híd kérdése került szóba s csak azután tértek át az Kskütéri-híd ügyére. Az első megoldandó feladat a híd elhelyezése volt. Erre nézve a vegyesbizottság elgondolása általánosságban az volt, hogy a Dunahíd a Kötőutcától a Döbrentei-tér déli oldalára vezető vonalban szelné át a Dunát s a hídhoz mindkét oldalon újonnan nyitandó utcák vezetnének. A pesti oldalon a forgalmi útvonal a Károly-körút felé menne, mert a Kötő-utca kiszélesítésével a Zsibárus-utcán át (ma Párisi-utca) folytatódnék és keresztülvágná a mai Központi Városházát s így torkolna be a Károly-körútba. Ez ellen a megoldás ellen a főváros nevében Gerlóczy Károly alpolgármester szólott és rámutatott arra, hogy a főváros közönségének a Belváros szabályozásával kapcsolatosan más terve van, mert a főforgalmi útvonalat a Hatvani-utca (Kossuth Lajos-u.) irányában kívánja megalkotni. De kifogást emelt ellene azért is, mivel a fenti tervezet nagy anyagi áldozatot követelne mind az államtól, mind a székesfővárostól. A vegyesbizottság tagjai Gerlóczy Károly álláspontját magukévá tették és a tervet elejtették. A következő hídelhelyezési terv már részben egyezett a főváros városrendezési gondolatával, mert e szerint a Dunahíd iránya a Dunautca torkolatától a Rudas-fürdő előtti térre vezetett volna, E szerint a Duna-utca 22 méterre kiszélesítendő és a Curia-épületén át a Ferenciekteréig folytatódnék, ahol a Hatvani-utcába kapcsolódnék bele. A kisajátítási költségek szempontjából ez látszott legolcsóbbnak. Hibája e tervnek az volt, hogy ily módon az új híd ferde szög alatt ívelte volna keresztül a Dunát, ami szépészeti szempontból súlyos kifogás alá esett. Mindennek ellenére a vegyesbizottság úgy döntött, hogy ez alapon is elkészítteti a híd- és városrendezési terveket s a költségvetést. A harmadik elgondolást azonban teljes egészében magáévá tette a vegyesbizottság, amely úgy oldotta meg az elhelyezés kérdését, hogy az új Dunahíd az Eskü-téren levő belvárosi plébánia-épülettől a Rudasfürdő előtti tér irányában kötné össze Budát és Pestet, a forgalmi főútvonal pedig a plébánia épületén, valamint a mögötte levő házakon át, továbbá a Rózsa-téren és a Kígyó-utca s a Sebestyén-utca által bezárt telektömbön keresztül (ma Apponyi-tér) csatlakoznék a Hatvani-utcához, amely legalább 13-ölre lenne kiszélesítendő. A vegyesbizottság a híd elhelyezésének ezt a módozatát fogadta el, mert »az a főváros közforgalmi és közlekedési érdekeinek teljesen megfelel és a megállapított szabályozási tervezetekkel leginkább összeegyeztethető«. (2020/85.— II. Vegyesbizottsági jegyzőkönyv.) Ebben az ülésben foglalkozott a vegyesbizottság az Eskütéri-híd feljáróinak megépítésével is. Eszerint az egyik hídfeljáró a belvárosi templom déli homlokzatával párhuzamosan 13 méternyi távolságban lenne elhelyezendő, a déli feljáró kérdését pedig a forgalom szempontjából úgy oldotta meg a bizottság, hogy a volt Duna-utca területének egy részét be kell építeni és helyette a feljáró déli oldala mellett 15 méter szélességben a Rózsa-tér sarkától (ma Váci-utca és Duna-utca sarok) egy új utcát kell kihasítani a Dunáig, a Dunaparton való közlekedés biztosítása pedig áthidalással nyerjen megoldást mindkét oldalon. 6. Tanulmányok Budapest múltjából. III.
