Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46
40 DR. GÁRDONYI AI^BERT városi tanács erre 1771 március 27-én azt jelentette, hogy a Tabán és a Városmajor közötti magántulajdonban levő földek mintegy 600 család letelepítésére alkalmasak lennének ugyan (unam notabilem terrae arabilis plagam suburbio Tabán contiguam recipiendarumque sexcentarum familiarum capacem), ezeket a földeket azonban előzetesen a jelenlegi tulajdonosoktól meg kellene vásárolni. Ebből arra kell következtetnünk, hogy az 1769. évi építési engedéllyel egyelőre nem éltek a tulajdonosok, mert súlyosnak tartották a lebontási kötelezettséget. Ugyanazon jelentés fogalmazványában a Vérmező területéről is említés történt, ezt a részt azonban utólag törölték s így nem került a kamara elé. A törölt rész szerint a várparancsnokság kaszáitat a Várhegy alatt egy jókora területet, mely hajdan a város tulajdona volt (huj as prefectura militaris certam plagam juxta presidiarium montem versus meridiem sitam et olim ad civitatem spectantem usuet atque falcaturam in eadem exerceat) s ámbár két év előtt elrendeltetett, hogy a terület házhelyek és kertek céljára használtassék fel, mindezideig semmi sem történt ebben az ügyben. (Budai levéltár. Cam. ant. 73.sz.) Ámbár a fogalmazványban a Várhegy déli oldaláról van szó, mégis a Vérmezőre kell azt értenünk azért, mert a budai tanácsnak 1769 július 8-án pozsonyi megbizottaihoz intézett levelében arról van szó, hogy azon rétek megváltása, melyeket Buda visszafoglalásától kezdve a várparancsnok és térparancsnok bírnak (a tempore recuperatae Budae semper ad commendantem et vicecolonellum presidialem pertinuerint), csupán készpénzfizetés ellenében történhetnék meg, mert a kamara semmit sem enged át ingyen (quia excelsa camera nihil gratuito confert). A várvédelmi övezet sérthetetlenségén erős rést ütött az 1784 október 26-i helytartótanácsi leirat, mely az uralkodó azon elhatározását tartalmazta, hogy a várvédelmi övezeten belül ingyen kell telket adni mindazoknak, akik építkezni akarnak. (Budai levéltár. Miscellanea nova 13.) E rendelkezés kibocsátását az tette szükségessé, hogy a helytartótanács és kamara Budára költözése után lakáshiány támadt a városban s ezt ily módon kívánták megszüntetni. A szétosztott várvédelmi telkeken épültek is házak, ámbár nem a remélt mennyiségben, rövidesen azonban bajok forrásaivá lettek, mert a budai tanács az új háztulajdonosokon is be akarta hajtani az adót, azok pedig megtagadták az adófizetést azon indokolással, hogy katonai joghatóság alatti telkekre építettek. Az innen támadt vita során a budai tanács 1794 augusztus 23-án a kancelláriához intézett felterjesztésében azt hangsúlyozta, hogy az 1703. évi kiváltságlevéllel a város joghatósága alá helyezett területeket a katonai hatóság utóbb erőszakosan elfoglalta. Az erőszakos foglalás egyik tipikus példája gyanánt (specificum adest hodiedum potentiosae in usufructuationem factae occupationis exemplum) a Várhegy déli oldalán ( !) fekvő rét esetét hozták fel, melyet a város gyakorlótér céljaira engedett át (amplum in valle meridionali montis presidialis calci adjacente situatum pratum cessisset) s a várparancsnok mégis saját céljaira használja fel, a gyakorlatokat pedig városi és magánterületen tartják meg. A várparancsnok jogcímét a KommendantenWiese elnevezés semmiképen sem. igazolja, mert az erőszakos foglalás következtében támadt. (Miscellanea
