Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46

A KJR.ISZTINAVÁROS TKI^EPÜI^ÉSTÖRTÉNETE 41 nova 13. szám.) A katonai hatóság ezzel szemben az 1752 október 25-i rendeletre hivatkozott, amelynek végrehajtása azonban az 1796 szeptember 1-én kelt bizottsági jelentés szerint a Vérmező egyik részének elvesztését jelentette volna (so wie von der dermahlen in der zu dem FortificationsGrund gezogenen Generals-Wiesen ein Stück zu dem städtischen Grund zurückfallen würde), minek következtében a várparancsnok innen származó jövedelme megcsorbíttatott volna (das hiesige Festungs-Gommando durch die Abtrettung eines Wiesen-vStückes an seiner gebührenden Utile einen merklichen Abbruch leide). Minthogy pedig ezt semmiképen sem akarták, a haditanács 1797 március 1-én az udvari kancelláriához intézett átiratában oly módon oldotta meg a kérdést, hogy a Vérmező egész területét katonai joghatóság alá rendelte azon indokolással, hogy gyakorlótérül szolgál (dass der Exercier-Platz oder die sogenannte Generals-Wiese nach ihren jetzigen Umfang noch weiters fürs Militär vorbehalten werde). Bz az álláspont a múltra nézve egyáltalán nem volt helytálló, amint ezt az 1794 augusztus 23-án a kancelláriához intézett felterjesztés igazolja. De igazolja a budai tanácsnak 1781 július 7-én az Eszterházy-ezred parancsnokságához intézett panaszirata is, melyben az ellen tiltakozott, hogy a bérbeadott Városmajor-réten tartják a gyakorlatokat. Ebből nyilvánvalóan megállapítható, hogy a várparancsnok rétjét kímélték s inkább a város tulajdonát képező rét füvét taposták össze. A Vérmező gyakorlótér-jellegét tehát csupán akkor kezdték kidomborítani, mikor az a veszély fenyegetett, hogy részben polgári joghatóság alá kerül. Világosan megállapítható ez az 1799 február 21-én kelt egyezségtervezetből is, amely az egész Vérmezőt gyakorlótérül kívánta fenntartani, ámbár annak egyik része már kívülesett a várvédelmi övezeten. (So hat auch die sogennante Generals-Wiese, welche zu dem Hxercier-Platz bestimmt ist, obwohl hievon ein Stück ausser der Glacis-I^inie nach der neuen Ausmass hinaus fiele, bei seiner vorigen Widmung zu verbleiben.) A várvédelmi övezetnek házépítési célokra történt felhasználása a Vérmező területét is érintette, nevezetesen annak déli szakaszán, ahol a térparancsnok rétje terült el, hatalmas darabot vágtak le. 1787 október 1-én ugyanis a helytartótanács elnöke, gróf Niczky Kristóf kapott itt összesen 12.200 négyszögölnyi területet és pedig két darabban, melyeket a mai krisztinavárosi templomhoz vezető szekérút választott el egymástól (rechts und links dem Fahrtweg nach der Rauchfangkehrer-Kapelle). Hz a szekérút teljesen azonos volt a mai Roham-utcával, amint az a várvédelmi övezetben kiosztott telkekről készült 1787, évi térképen látható. A nevezett szekérút egyik oldalán 5400, a másik oldalán 6800 négyszögölet kapott gróf Niczky Kristóf, aki a várvédelmi övezetben építtetőkhöz hasonlóan nem csupán arra kötelezte magát, hogy a telkek homlokzatán szolid anyagból fog építkezni (solide Gebäude längst der Front in gerader lyinie von guten Materialien und Zeug aufführen), hanem hogy szükség esetén az épületek lebontására is hajlandó. Niczky Kristóf építési kötelezettségének gyorsan eleget tett s már az idézett 1787. évi térképen látható a mai Roham-utca délkeleti oldalán épült palotája s szemben az utca másik oldalán háza, amely utóbbi Perczel rendőrigazgatónak volt bérbeadva. Kzeket a házakat a mellettük kiképzett kertekkel együtt már